Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám

PROHÁSZKA OTTOKÁR Keresztény-nemzeti politika nem lehet egyéb, mint a lelkiek biztosítása, a nemzeti értékek megmentése. És eszköze csak kiegyenlítés, megnyugtatás, a szegények és üldözöttek felemelése lehet. Szekfű Gyula Az egész nemzeté volt: az egész nemzet temette Székesfehérvár püspökét. Fénnyel és könnyel. Mintha mindenki veszített volna valamit sokrétű egyéniségében, amely a próféta, a bölcselő, a tudós, a költő és a szónok lángelméjétől ragyogott. Ha egyetlen szóval akarnók jellemezni, azt mondhatnók, hogy lélek volt. Megrendíthetetlen nyugalmú, kiegyensúlyozott, viiágfölényes lélek, amely hitt a földi lét értelmében, a jónak a rossz fölött, az életnek a halál fölött való győzelmében, S ezt a hitet át tudta önteni azokba, akik közelébe jutottak. Egyik könyvében olvassuk, hogy a legnagyobb jótéteményt az gyakorolja a társadalommal, aki az élet világosságát árasztja magából az általános nagy kultúröntudatlanság útjaira. Nos, ő halála percéig világított s elégett ebben éppen azon a szószéken, ahol a legtöbb fényt gyújtotta ki. Mi a szociálethikust gyászoljuk benne. Ravasz László írta nekrológjában: „Prohászkában a filozófusnál és a hívőnél, mondjuk: a misztikusnál nagyobb a lársadalomnevelő. Szinte nyersen kiáltja: Nemcsak Igével él az ember, hanem kenyérrel is. És bátran, szinte százszázalékos reformon dolgozik. A Dúsgazdag és a Lázár nagy ellentétében határozottan Lázár mellé állt és szinte erőszakos mozdulattal akarja a kenyeret odaadni annak, akit az, isteni jog szerint, megillet, s akit a kenyértől csak emberi jog fosztott meg." * Amikor Prohászka Ottokár, mint végzett teológus, elhagyta Rómát, hogy megkezdje életmunkáját a hazai földön, alkonyodóban volt a XlX-ik század, amely a tudományba vetett abszolút Társadalomtudomány 1