Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A MAI AMERIKA

34 elég nagy részét töltik liftben, ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a liftben állandóan fedetlen fővel utaznak fel és le. A villanyoson, autóbuszon, a nőnek nem szabad állnia mindaddig, amíg egyetlen férfi ül. Ha az illető férfi önként nem adja át helyét, a többiek rászólnak. Megható különösen az a gondoskodás, amiben az iskolaköteles kor előtti gyermekeket részesítik. Nem legenda, hanem valóság az, hogy a gyermek kedvéért egész kocsisorok forgalmát megakasztják; mindenütt mintaszerű játszóterek, parkok, ahol a gyermek szabadon tombolhatja ki magát és nincs a kavicsos utakra utalva. Az alkalmazott emberszeretet legszebb megnyilvánulása azonban nem az egyeseknek az egyesekkel szemben tanúsított figyelmében és jóindulatában fejeződik ki a legjobban, hanem abban az intézményszerü gondoskodásban, amelyben Amerikában mindazokat részesítik, akik segítségre, fokozott kíméletre szorulnak. Mindaz, amit az európai kontinensen az állam és más közhatalmi szervezetek a jótékonyság, szociálpolitika terén végeznek, Amerikában a társadalmi tevékenység körébe esik. Amerika általában azt a rendszert követi, hogy a közhatalomnak elég, ha célkitűzésre szorítkozik, a kereteket jelöli meg, legföljebb az egyes mozgalmakat megindítja — a végrehajtás, a konkrét szükséglet kielégítése már a társadalmi erők, tényezők feladata. Épen ezért az amerikai közhatalom a legritkább esetben lép föl erőszakkal az egyes állampolgárokkal szemben. A szabadság, a régi angol értelemben vett függetlenség ma már jóformán csak az Unió területén található föl ; a közhatalom arról gondoskodik, hogy tanítson, meggyőzze a polgárokat egyes feladatok megoldásának szükségességéről és őket abba a helyzetbe hozza, hogy a feladatokat valóban meg is oldhassák. Ez a teljes demokratikus szabadság, mint erkölcsi emelő tényező kapcsolatban az általános iskolakötelezettségen alapuló mélyebb belátással, mint értelmi tényezővel, valóban képesekké is teszi az amerikai polgárokat arra, hogy a társadalmi berendezés igazságtalanságaiból vagy hiányaiból eredő visszásságokat saját erejükből eltüntessék. Sehol a világon sincs olyan fejlett szociálpolitika, mint Amerikában, annak ellenére, hogy például Kaliforniát kivéve betegség ellen való biztosításra kényszer nincs és hogy a munkásvédelmi törvén}'ek sokszor hézagosak és általánosak. Az élet, az ellentétes érdekek kölcsönös figyelembevételére szorító kényszerűség és a magas erkölcsi színvonal tételes, de végre nem hajtható intézkedések rendszerénél sokkal jobb valóságot teremtett : a munkavédelem tekintetében Amerika jóformán vezet. Még inkább áll ez az egészségügy, gyermekvédelem és jótékonyság terén. Azokban a világvárosokban, melyek ezelőtt néhány évtizeddel még mindennemű betegségek fészkei voltak és mortalitásuk ijesztő százalékokra rúgott, ma a legideálisabb viszonyok vannak; a halálozás, különösen a csecsemőhalálozás aránya alatta van a legkedvezőbb európai adatoknak. Nagyvárosokban és faluhelyen nagyon sok segélyezett családot kerestem föl. Európai, különösen magyar értelemben vett pauperizmussal sehol sem találkoztam, igazi nyomort csak az új bevándorlók között találtam. Mi ennek az oka? Természetesen szerepet játszanak itten a már