Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A MAI AMERIKA

35 érintett kedvező viszonyok : a termelés bősége, a munkaalkalmak sokasága, a céltudatos és jó igazgatás, mely lehetővé teszi mindenki számára az emberhez méltó élelmezést és lakást. Nem mellőzhetjük azonban el azt sem, hogy kapitalisztikus termelési rendszerben szükségképen kell mindig lennie kevésbbé előnyös helyzetű társadalmi osztálynak és no milliós nemzetben elkerülhetetlen, hogy saját hibájukból vagy önhibájukon kívül elesettek ne legyenek. Kétségtelen tehát, hogy a nyomor külső jeleinek hiánya nem tisztán az egészséges társadalom hatótényezőjének automatikus működésére vezethető vissza, hanem tervszerű, erre irányuló működésre is. A társadalmi bajok eloszlatására irányuló tevékenység, mindaz, amit legtágabb értelemben szociálpolitikának nevezünk, ha nem is célkitűzéseiben, de mindenesetre eszközeiben és módszereiben merőben különbözik az európaitól. Az amerikai szociálpolitika célja az, hogy mindazokat, akik ismét vagy egyáltalában munkaképesekké tehetők, ebbe a helyzetbe hozza, a többiekről pedig gondoskodjék, azonban profilaktikus felvilágosító, megelőző munkával a bajok keletkezését igyekszenek elsősorban lehetetlenné tenni. Az első két cél közös minden szociálpolitikában. A harmadikban, sajnos, mi eltérünk az amerikai céloktól. Nálunk a szociálpolitikai tevékenység mindig a bajok nyomában jár, többnyire megkésve és hatástalanul. Vegyük például a kontinensen a legtökéletesebb német egészségügyet és köz jótékonyságot. Az egészségügyi igazgatás lényege a policiális hatalomban, az egészségügyi ártalmak megszüntetésében rejlik német földön ; ezzel szemben Amerikában arra törekszenek, hogy az embereket az egészségügyi ártalmak káros voltáról meggyőzzék, ebben az irányban propagandát indítsanak, tisztaságra, önmegóvásra szorítsák erkölcsi tényezőkkel a polgárokat, vagyis lehetetlenné tegyék az egészségügyi szempontból káros viszonyok kialakulását. Ugyanez a különbség a közjótékonyságnál is. A nálunk elképzelhető legtökéletesebb elberfeldi rendszer is arra irányul, hogy az illetékes szegényügyi felügyelő a segélyre szorulókkal közvetlenül megismerkedjék, őket individuális bánásmódban részesítse, ezzel szemben az amerikai nurse körzetében nemcsak a segélyre szorulókat, hanem mindenkit figyelemmel kisér és összeköttetései révén akkor avatkozik be, amikor még jó tanáccsal, ajánlással a segélyezés szükségét előidéző körülményt meg lehet előzni. Nálunk nagyszabású gyermekvédelmi rendszerek bontakoztak ki óriási szervezettel és költséggel; arra alig gondolt valaki, hogy nemcsak az elhagyottá nyilvánított gyermek szorul védelemre, hanem minden gyermek és költséges menhelyeknél többet érne az anyák felvilágosítása és a szülőkön való segítés. Ha már a célokban van bizonyos eltérés, még inkább áll ez a szociálpolitika módszerére és főleg eszközeire vonatkozólag. Minthogy mindig és mindenütt a megelőzés és meggyőzés mozzanatai lépnek előtérbe, természetszerűleg kényszer alkalmazásáról szó sem lehet ; viszont, hogy mennyire nem szükséges a kényszer, legjobban bizonyítja az, hogy az amerikai egészségügyi és jótékonysági intézményeket sokkal sűrűbben veszik igénybe az emberek, mint a mieinket, amelyek igénybevétele pedig 3*