Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A MAI AMERIKA

27 azonban a demokrácia más vonatkozásban is : az egyes egyetemek között megvan a vetélkedés és mindegyik magát tartja a legkülönbnek, azonban az egyetem polgárai között époly kevéssé van különbségtétel, mint az angol egyetemeken ugyanazon college és a német földön ugyanazon Burschenschaft tagjai között. Gyakran megtörténik, hogy a legelőkelőbb egyetemeken is jelentkezik valaki 30—35 éves korában. Senki sem kérdezi, hogy hol töltötte az előző éveket, mert mindenki tudja, hogy az elemi iskola elvégzése után keserves munkában, a pihenésből elvont órák alatt szerezte meg azt a képzettséget, mely főiskolákra képesít és azt a pénzösszeget, mely az egyetemi tanulmányok megkezdését lehetővé teszi. Általánosan bevett szokás, hogy a nagyobb fürdőhelyeken, nyaralóhelyeken egyetemi hallgatók látják el a pincéri szolgálatot; akárhány ifjú úgy ismeri meg hazáját, hogy a nyári nagy szünidőre vasúti, vonatkisérői szolgálatot vállal. Mindezek semmi tekintetben sem vallják kárát vállalkozásuknak : a közönség megkülönböztetett figyelemmel bánik velük, társaik pedig becsülik azt az erőt, amely bennük él s az élet ennyi akadályát leküzdi. E komoly, sőt komor alapszinek mellett nagyon sok derűs oldala is van az amerikai egyetemi életnek. A hallgatók túlnyomó nagyrésze bentlakó. Ennyi fiatal férfinak vagy nőnek éveken át való együtt-tartózkodása nemcsak egész életre szóló barátságok kötésére ad lehetőséget, hanem kedélyessé is teszi az Alma Matert. Egymást érik az ünnepélyek, felvonulások, játékok és minden szabad időt betölt a sport, amely nemzeti ügy az angolszász földön, de igazi jelentőségét az amerikai egyetemeken éri el. Oxford és Cambridge hires mérkőzése eltörpül méreteiben és népszerűségében a Yale- és Harvard-mérkőzések mellett, aminek fontosságára kellő fényt vet az, hogy a tengeren járó hajókkal is közlik eredményeit szikratáviró útján és a tengeri betegek is feleszmélnek az első félidő góleredményeinek hallatára. Amíg ezek a mozzanatok az angol egyetemi élet továbbfejlesztését jelentik, addig nagyon sok van olyan, ami a német főiskolákra emlékeztet, elsősorban a szisztematikus munka, a részletek végtelen pontos kidolgozása. Az amerikai elemi iskola azt a célt szolgálja, amely eddig a magyar középiskola előtt lebegett: általános műveltséget akar adni, önálló gondolkodásra, az emberek és életviszonyok helyes megítélésére nevelni. A főiskola ellenben nem jogi polihisztorokat, általános orvostudorokat, filozófiai enciklopedistákat nevel, hanem szakembereket, akik egyetlen részlettel foglalkoznak, hanem azzal azután oly tökéletesen, hogy jobban már nem lehet. Sehol sincs a világon lelkiismeretesebb, jobban szervezett laboratóriumi, intézeti munka, mint Amerikában; sehol sem fejlettebb a kisérletügy: sehol sincsenek dúsabban felszerelt laboratóriumok, kisérleti állomások, könyvtárak, szemináriumok. Az egyetem, az egyetemi intézet épen úgy tudományos életközösség Amerikában, mint Németországban. Egy ember van, aki áttekinti valamennyi munkásnak a működését : a tanár, az igazgató. A többiek önállóan úgy végzik munkájukat, hogy eredményeik egymásba kapcsolódnak és együttesen, közös kiadmányaikban, közleményeikkel érik el a tudományág fejlesztését. A munkaközösségnek tagjai azok is, akik az egyetemet elhagyták ;