Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)
1926 / 1. szám - A MAI AMERIKA
22 Sehol a föld kerekségén akkora gyártelepeket nem lehet látni. Elég ebben a tekintetben a detroiti Ford-művekre utalnunk, amelyek kerekszámban 60.000 munkást foglalkoztatnak állandóan ; terjedelmük az óriási méretekre berendezett Detroitban is imponáló és teljesítményükre némi fényt vet az, hogy naponta átlag 6000 gépkocsi fut ki a gyárból. Kétségtelen, hogy ilymérvü üzemi egyesítés már magában véve is nagy előnnyel jár és gazdaságilag erősíti a gyárost; ezzel azonban az amerikaiak nem elégednek meg, hanem a munkát vették szorgos tudományos, különösen lélektani vizsgálat alá. így jött létre a taylorizmus. a munka tudománya, amelynek célja az, hogy minden fölösleges mozzanatot a munkából száműzzön és a legkisebb erőfeszítésekkel a legnagyobb munkaeredményt biztosítsa.1 Ennek a rendszernek érvényesülése kétségtelenül jár bizonyos hátránnyal is : a munkást géppé sülyeszti le. Mindenki egész életén át csak ugyanazt a kalapácsütést végzi vagy ugyanazt a szeget nyomja be a sinen feléje haladó függő anyagba. Az is bizonyos azonban, hogy így a munkás az illető részeknek legtökéletesebb végrehajtójává válik, akinek lelkében ennek a munkának elvégzése tudatból ösztönné alakul át, olyan ösztönné, amely a mechanizmus tökéletességével teljesíti hivatását. A technika fejlődésével a rendszer hátrányai is hovatovább csökkennek, mind erősebb az irányzat, amely a gyári munkást csupán különböző erőgépek igazgatójává teszi és minden kézi munkától felmenti. Végeredményben a Taylor-rendszer alapján dolgozó munkások nagy átlagban nemcsak hogy nem elégedetlenebbek, mint azok az európai munkások, akik a munkának több mozzanatát végzik, hanem sokkal nyugodtabbak és önérzetesebbek ; munkájuk egyhangúságát az önképzés révén szerzett magasabb művelődés szellemi gyönyörűségeivel és a sportokkal teljesen ellensúlyozzák. Ugyanezek a jelenségek tükröződnek vissza a kereskedelemben is. Üzemi egységesítés oly mérvben, amely nálunk elképzelhetetlen és a munka jó szervezése. A kereskedelmi kezdeményezés egyik, az amerikai gazdasági életet annyira jellemző megnyilatkozása a Woolsworth-áruházak hálózata, melyek élén New-York és egész Amerika'legmagasabb épülete, a Broadwayn levő 66 emeletes épület áll. Egynéhány évtizeddel ezelőtt jött arra a gondolatra a társaság alapítója, Woolsworíh — szerény falusi szatócs — hogy rendkívül kifizetné magát azonos, olcsó árucikkekkel felszerelt áruház felállítása. Első kísérlete nem sikerült, újból próbálkozott ; tízcentes áruházai divatba jöttek és azt az áldozatot, amit hozott egyes nagyobb belső értékkel biró tárgyak forgalombahozatalával, bőségesen kipótolta a csekélyebb belső értékű tárgyaknak ugyanazon áron való eladása, főleg pedig az árkalkulálásnál, beszerzésnél és könyvelésnél elért munkamegtakarítás. A számítás gyakorlati voltát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1923. év őszén nyitották meg az ezredik Woolsworth-áruházat nagy ünnepségek között annak ellenére, hogy ugyanezen az alapon szervezett versenyáruházak vannak, melyek közül az új angliai államokban különös figyelmet érdemel a Kresge-társaságé. 1 Erre a munkáskézben mutatkozó hiány és a magas munkabérek is rákényszerítik a vállalkozást. A taylorizmusból, szervezeti egyszerűsítésekből és a gépeknek az európait meghaladó mértékben való alkalmazásából ered, hogy az egy munkásra eső produktivitás oly nagy és a harmadfélszeresét is meghaladja az európainak.
