Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A TÁRSADALOM ÉS AZ ÁLLAM FUNKCIONÁLIS SZEMLÉLETE

1 7 nális szemlélete egészen helytelen. Igazi funkciószemlélet ellenben a társadalomra vonatkozóan a statisztika szemlélete, amely — persze csak egy perspektívából — sikeresen nézi a társadalomban egybefogott számtalan individualitást puszta matematikai tényezőnek. Igen erős a funkcionális szemlélet a gazdasági, üzleti élet terén. (A részvény, a kereslet, a váltóárfolyam stb. igen magasfokú funkciófogalmak.) Funkcionális fogalomképződés a társadalomszemléletben, amikor a társadalmi kooperáció a személyi alárendelések (rabszolgaság, jobbágyság) rendszeréből átmegy a szerződéses munkakötelezettségek rendszerére. (V. ö. Simmel: Die Philosophie des Geldes, passim.) Igazi funkcionális fogalomképződés a jogban az abszolút jogoknak (amelyek «dologi hatállyal ragadják meg a javakat)), vagy «a személyt a maga egészletességében állítják bele a jogviszonyba*) feloldása relatív jogokká (kötelmekké, amelyek végső sorban mindig pénzben, tehát számszerűen — racionálisan — kifejezhető kártérítési kötelemre fordulnak át). Igazi funkcionális fogalomképződést látunk napjainkban a valorizációs joggyakorlat kifejlődésében, amely nem egyéb, mint elismerése annak, hogy a pénzegység nem merev szubsztanciális identitás, hanem változó értékfunkció. Funkcionális fejlődés minden olyan elméleti vagy gyakorlati törekvés, amely az egész jogrendszer homogeneitását, racionális kultúráitságát, korrelativizálását célozza. (Ide sorozhatunk oly különböző vonatkozású mozgalmakat, mint a «közigazgatás államosítása*), a «polgári törvényhozás nemzetközi egyenlősítése)) (hasonló vagy azonos polgári, kereskedelmi, váltótörvénykönyv, perrend különböző országokban, Népszövetség !) Ebben az értelemben az ifjúosztrák iskolának a funkcionális fogalomképződés terén nagy érdemei vannak. Az alapkonstrukció —• véleményünk szerint — az új osztrák iskola képviselőinél hibás, nem tökéletes. De ez nem akadálya annak, hogy részletmunkájukban élve él és elevenen lüktet a funkcionális szemlélet metódusa. Ne felejtsük el, hogy az emanációs és az éterrezgési fényelméletek metodológiai iránya ugyanaz, bár végleges tudományos értékük nagyon különböző és hogy Tycho de Brahe ugyanakkor még fenntarthatónak vélte a ptolemaiosi naprendszer elméletét, amikor Kepler már Kopermkusva, esküdött. Az alapkonstrukció hiányossága tehát épen nem zárja ki a funkcionális szemlélet érvényesülését a részletekben. A hibás alapkonstrukció kifogásának fenntartása mellett nyomatékosan rá kell tehát mutatnunk arra, hogy például Kelsen beszámítási elmélete (Hauptprobleme der Staatsrechtslehre, 1911. passim), a szuverenitásnak a legfőbb normarendszer fogalmával való azonosítása (Das Problem der Souveránitát, 1920.), nemkülönben az objektív jog összes problémáinak a jogtétel tanára való visszavezetése és az alanyi jognak a tárgyi jog reflexeként, relációjaként való felfogása a funkcionális jogszemléletnek igen magas fokát jelentik. Ugyanezzel a fenntartással el kell ismernünk, hogy igazi funkcionális szemlélettel van dolgunk akkor, amidőn Henrich az államterület jogfogalmát az államszemély lokális hatásköreivel azonosítja s ezzel az államterület jogfogalmát gyökeresen racionalizálja. (Walter Henrich : Theorie des Staatsgebietes entwickelt aus der 9 Társadalomtudomány. ^