Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A POLITIKAI PÁRTOK TÍPUSAI (Fejezetek egy államszociólógiához.)

66 kai akarat individuálisan alakul Ellenkezőleg, a'politikai akarat kialakításához [szervezetek, pártok szükségesek, melyek a közönség akaratát'") provokálják, kiformálják s e célból hatalmas apparátust mozgósítanak. Ez a „gépezet" (maghUie) aztán odajut, hogy valósággal gyártja az akaratot; a mai tömeges társadalom keretében az akarat kialakítási így szinte üzemszerűvé válik"'"). Egészen máskép gondolta mindezt annak idején Rousseau a'maga kispolgári elméjével. Ö egy szűk és intim jellegű körre gondolt, ahol az ö naiv-demekratikus álláspontja szerint a „nép" mintegy közvetlen közelében látja, szemléli a politikai eseményeket, melyek elvileg áttekinthetők és nyilvánosak minden vonatkozásukban. Már láttuk, ez a mai tömeges társadalomban nincs így, a nép információra szorul, s a hatalom annak kezében van, aki öt „informálja". Ez információ pedig számos külpolitikai tényben nem következik be. Rousseau felfogása úgy ebben, mint akaratelméletében csak részleges meglátáson alapszik. Ma már beszédes tény az, hogy a külpolitikai helyzet tényei folytán — a világközlekedés korában — minden állam élete sokkal bonyolultabb, mint volt egykor s tény, hogy a parlamentárizmus s ezzel a politikai párt a külpolitika egyes helyzeteiben nem több, mint egyik tényezője az áltatni akarat irányításának31). Ha nincs szándékunkban a társadalmi valóságot túlegyszerűsíteni, primitív módon áttekinthető sémákká stilizálni, hanem a teljes valóságot, akarjuk ábrázolni úgy, amint van, túl kell nlenni amaz egyszerűsítő fikción, amely azt tanítja, hogy az állam irányítása, vezetése, ellenőrzése szempontjából egyedül a „választók" egyénileg széttördelt halmaza szolgáltatja a kellő alapot, azaz spontán és egyéni akaratból áll elő minden pártpolitikai irányítás. .Ellenkezőleg, a tényállás igen bonyolult, úgy az akaratszerző szervezet: a politikai párt belső összetétele, szerkezete és tipusa, mint ennek mindennemű társadalmi relációja. '^-C. • ." .... J1I. ; ' ; j t " " j A párt szerkezetének megítéléséhez szükséges, hogy két, újabb, végső ellentétben álló típusra mutassunk rá, mely tipusok alkalmasak arra, hogy minden pártot a kettő, közé interpoláljunk. Az egyik párt ultrapcrszomilisztikus, a másik itltraimperszonuUsztiküs. A kérdés ilynemű felvetését M. Webernek köszönjük, ki azonban csak ép megindította a problémát a különbség puszta jelzésével22), de mélyebb szociológiai magyarázatát nem kísérelte meg ama kisebb müve keretében. Kétféle pártszerkezet áll szemben egymással. alapon keletkezik és kollektíve Itat is a .Sitté" közszokás, társas életsz.ibály (mely nem jogszabály és nem is szokásjog); oly kérdés, mely újabb vizsgálatok alapján (Weigelin, Sitit, Recht und Morál. 1919.) is elmosódott marad. A pártszokás, párthagyomány kollektív hatalom, mely mint ilyen, eleve befolyásolja az egyéni döntést, az individuális politikai akaratot, úgyhogy ez utóbbi rendszerint csak revízióban, módosításokban válik hatalommá, tehát ismét csak egy tényezőről van szó. ly) A „közönség" akarati életének elemzésére különben még visszatérni szándékozunk Állani ós ^közönség" c, dolgozatunkban. . -°) Világosan feljegyezték^ a fő tényeket íOstrogorski. La démocratie el /' orgatiisatiou des partics pÖHtiqties, 1903. és Bryce, The American commonwealth*, 1908. az Egy. Államokra nézve; Angliára ld. Ostrogorskit és A. Lowell, The governmeui of England, 1908. (ném. ford. is), 2. rész. 21) Kiemeli Concha: „A nemzetek országló erejének nem szabad egyedül pártjaikban lakozni, hanem a pártokon kivül és felülálló intézményekben is." Politika1, I. 505. 33) Parlament und Reiíierung. 1918.