Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A POLITIKAI PÁRTOK TÍPUSAI (Fejezetek egy államszociólógiához.)

58 ciolögia számúra szükséges generalizálás annyiban nehéz, árnénnj ibcn országonként más és más a pártok jelleme. így tehát nemzetlélektani alapra is kell helyezkednünk a vizsgálatban. A pártoknak keressük a szerkezetét egy-egy nemzetmilieuben s látjuk, ehez képest eltérő típusai keletkeznek, eltérő lesz a szerkezet, de ezzel a pártok rendszere is. Pártszerkezeten értjük egy pártnak összetételét, a párt sajátos jellemét, mely akcióképességének alapja, sajátos erőinek forrása. Pártrendszere)] pedig azt ertjük. Hogy egy ország összes pártjai minő kapcsolatban varinak egymással, mr'nő rendezett, vagy kaotikus összefüggésben állanak. Egyik függ a másiktól, szerkezettől a rendszer, de függ a rendszertől szerkezet is. Ha a szociológia legfőbb induktív bázisán: a történelem anyagán —* mert hiszen minden történet a jelen eszmélet pillanatáig — indulunk ki, látjuk / azt, hogy valódi politikai pártot tetszés szerint csinálni nem lehet, hacsak [ arra nézve a be]-, vagy külpolitikai helyzet nem nyújt alapot. Valaminő erö' teljes élmény szolgál alapul az emberek megmozgatására, mely párttagok gyűjtését lehetővé teszi. A külpolitikai élmény mindig gyengébb, a külpolitikai helyzet tényei s olykor parancsoló követelményei a nagy tömegek előtt alig j felmerülő belpolitikai kérdések egyike. Mégis aligha érthető meg a pártok alább jeíjtetti kétféle típusa csak belpolitikai alapon. Mindenekelőtt e dolgozatban a íőtényekre és szempontokra kell rámutatnunk, előre jelezve hogy semminő aktualitás benui'mket ez elméleti síkon —- nem érdekel. Közkeletű és igen megszokott felfogás az, hogy van „kormánypárt" s vannak ellenzéki pártok. Ha ez alapon indulnánk ki vizsgálódásunkban, könnyen eljutunk oly zavart okozó dilemmához, amelyből kivezető út nincsen. A pártok típusait így megkapni nem tudjuk, s csakhamar rájövünk arra, hogy ezek az elnevezések tulajdonkép nem egyebek, mint v/szo/fy-jelölések. Erre bizonyos világossággal rájö gr. Apponyi Albert, ki reflexióban gazdag Írásában") megjegyzi egy konkrét eset kapcsán: az ellenzék elnevezés ..mint a későbbi egyesült ellenzék és a mérsékelt ellenzék elnevezések nyilvánvalóan hibásak, mert nem jelölnek meg elvet és irányt, hanem csak helyzetet. Egy komoly párt nem lehel természeténél fogva kormánypárt, vagy elienzé';, iianem hol az egyik, hol a másik, a szerint, amint elvei a kormányzatban érvényesülnek vagy nem. Minden ilyen alkalmi elnevezés . . . azt jelzi, hogv az alakulás csak alkuimi, igazi maradandó tárgyi tartalommal nem bíró." A kormánypárt, illetve az ellenzéki párt elválasztása különösen nálunk annyira általános, hogy nem lepődhetünk meg egy leltctelezésen: valamely párt „természeténél fogva" kormánypárt, a másik „természeténél fogva" ellenzék -- e gondolat makacs fennmaradása mögött valaminő állandó tényezőnek kell szerepet játszania. Politikai köztudatunké jelensége, mint alább kitöltjük, bizonyára érthető lesz azon az alapon, hogy felvesszük, vannak külpolitikailag és belpol'.'ikailau. motivált pártok. Az elsőnek nálunk különleges jelentése van. s éppen nem az vonja be tárgyalásunk körébe, hogy ez a legegyszerűbb tényállásra' mutat, f') Emlékirataim} 1922. I. 63. 1.