Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A POLITIKAI PÁRTOK TÍPUSAI (Fejezetek egy államszociólógiához.)

57 a pártoknak. Ez az irány, a cél teleológiai'') kérdés. Vizsgálata bonyolult. A pártirány tulajdonkép időben változó politikai követelmény, tehát a pártprogiammok és „programmszerű nyilatkozatok" vizsgálatához vezet bennünket, amit célszerű későbbre Ijalasztani a kifejtés során. A programm nem csupán aktuális követelmény, hanem időn felül álló „világnézeti" alapokat is tartalma/, s ma már jogfilozófiákban') kifejlődőben vannak oly vizsgálatok, melyek a pártirányokat aktualitáson felül álló elvi alapjaikig vezetik vissza. Természetétesen az ily teleológiai kérdésföltevéstől sem vonható meg a szociológiai jelentőség; mégis kétségtelennek tartjuk, hogy a pártirányok teleológiai vizsgálata' a legnagyobb megterhelést jelenti a valóság vizsgálatában, eltérít annak u kutatásától, hogy mi a párt társadalmi szerepe, mik a lényeges funkciók. Csak azzal fogunk így tisztába jönni, hogy mely pártok tudtak a társadalom életakarásának ösztönös és tudatos régiójából kiemelkedni a tömeghatás színvonalára,, még mindig sematikusan, hiszen a pártok iránya gyorsan változik, változik a pártok politikai arculata, összetétele s ez a változó elein ismét más tér felé ragad, célszerűen a társadalomtörténet keretében vizsgálható. És épen ez i nehézség ma; párttöriénetek vannak, de még nem ismerjük jól, mi általában a pártok funkciója. Most, amidőn szigorúan az általános szociológia síkján akarunk maradui, kiindulunk abból, amivel már foglalkoztunk előző dolgozatunkban: mi a párt., i Elfogadtuk lényegében FauLsen definícióját: a politikai párt a politikai hely-1 zetből önként fakudó szükségszervezet (spcntun entstehende Notorganisation).^ Hozzátettük pedig, hogy a politikai párt a spontán közszellem iránytartalmariQk transzformátora a parlamentárizmns keretéhez szükséges politikai irányító akeió és ellenőrzés keresztülvitelére. A párt ilyenformán nem kreatúra, nem zárt testület; ..alulról" eredő szervezet, oly keret, mely tetszés szerinti tömegtket kész magába fogadni, tehát sajátoskép erőkoncentráló tényező: a pártnak végül objektív politikai hite van, vagyis nem klikk és nem frakció. Akár akarjuk, akár nem, el kell ismernünk, hogy csakis politikai párt útján tud az állam belekapcsolódni a közönség aktív rétegébe, a párt útján gyökerezik valóban az állam a társadalomba. Ahol pártképz';dés lehetetlen, az állammal szemben a közönség idegen; a kormány tűrt alakulattá lesz. Láttuk5) azt is, hogy a párt nagy szolgálatokat tesz<a fejlődési zavarok áthidalása terén. A poli'.ikai párt erős támasztó pillére az államnak s habár a szélcsendes parlamenti zónán olykor csekélyebb jelentőségűnek látszik is, kiderül, hogy válság idején egy valódi, szerves felépítésű, sziláfd párt nagy jelentőségű, viszont válságok idején mi sem veszélyesebb, mint az, ha a pártok széthullanak s minden újból kezdődik, mint nálunk 1918-ban történt. A párt tehát nem oly társadalmi alakulat, mely csak pillanatnyi használatra van berendezve politikai helyzetszükségleiek szerint. Bár ilyennek tekinti is olykor a közvélemény, szorosabb vizsgálat nyomán kiderül, hogy a modern tömeges társadalomban nagyobb jelentőségű s állandóbb alakulat, mint amennyire látszik. A párt történeti alakulat, organizmus, nem pedig rögtönzés. Problémánk a részletek felé egyre bonyolultabbá válik. Az általános szo3) Telos = cél. 4) Radbruch, Grtntdzüge d. R^htsphilosophit. 1914. M. E. Mayer, Rechtsrhil. 1922.71. lk. •') Id. ért. 52. lk.