Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

33 meg azok a problémákat, amelyek a valóság rögösebb talaján annyi fáradságot és annyi értékes emberéletet emésztettek fel. És még ma is hol marad sajnálatraméltó technikai kultúránk primitivizmusa a holdba kilőtt ágyúgolyó teljesítménye mögött! „Az összes termelésnek és forgalomnak állami vezetése ama bajok orvoslásául, hogy egyrészt a munkások foglalkozást találjanak, másrészt egyesek vagyona túl ne szaporodjék, ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az a kívánság, hogy az összes emberek jók legyenek. Hogy ha minden ember számára kellő foglalkozást jelölnének ki és ha minden vagyon méltányosan volna szétosztva, hogy akkor senki sem volna foglalkozás nélkül és nem volna igazságtalanság a vagyonmegoszlásban, ép oly kétségbevonhatatlan propozició, mint hogy ha mindenki jó volna, senki sem volna rossz. De azzal nem segítünk útjára egy olyan embert, aki nem biztos abban, hogy merre menjen, ha azt mondjuk neki: útja végére úgy juthat, hogy odamegy". Ezt pedig Henry George mondotta,2) akit korántsem lehet azzal vádolni, hogy a fennálló rend elfogult és makacs védelmezői közé tartozott volna. Ámde ne kövessük Mac-Donaldot felhői közé. Maradjunk meg a földi dolgok sűrűbb légkörében s éljünk a bírálatnak ama privilégiumával, hogy az épületnek további sorsával nem törődve, az alapok egyensúlyát tegye kí a teherpióba kockázatainak. Muc-Donald híve a szocialista „megoldás"-nak s állítja, hogy a gazdasági crőpazarlásnak racionális megszüntetése végett köztulajdonba kell venni a termelőerőket. Emellett azonban nem materialista, mint Marx és nem pusztán a „gyomor eszményeinek" hódol, hanem á fennálló kultúra értékeinek nemcsak megmentését, hanem gazdagítását is célként tűzi ki. Tisztában van azzal, hogy ez „individualizmus", mert csak a szabad individuum értéktermelő. Ezért, "elítélve az értékpazarlást, amely a kapitalista rendben a tehetségek tömegét is — bizonyára — áldozatul dobja a létért való küzdelemben, minden tehetséget megmenteni s érvényre juttatni óhajtana. Egyenlő feltételeket akar — akárcsak honfitársa. Kidd,3) aki mily eltérő következtetésekhez .jutott e pontról! — s a tehetségek versenyét az anyagi erők versenyétől függetleníteni. Következőleg híve kell, hogy legyen annak, hogy a kulturpalettán mennél több legyen a szin s hogy evégből mennél több lehetőséget nyújtsunk új szinek kivirágoztatására mennél több szükséglet teremtésével s az ezeknek szolgálatában álló életformáknak, a foglalkozási typusoknak mennél nagyobb gazdagságával. Csodálatos, de ama sokat ütlegelt „kapitalizmus'"; a maga eredeti formájában épen ennek a célzatnak volt a leghívebb eszköze. Marx a kapitalizmusnak épen ezt a vonását sikkasztotta el, amidőn a „mennél kevesebb tőkés" tendenciáját tolta előtérbe, holott a kapitalizmus virágkorában ellenkezőleg: „mennél több tőkés", ez a jelszó. Ha jól akarunk látni s nem keverjük óssze az ellentmorfdó princípiumokat, mint Marx, a „kapitalizmusának két fázisát kell megkülönböztetnünk. Az egyikben az individuális elv, a másikban a kollektív elv uralkodik. Amaz a tőkék növekvő versenyében minden invenció megfeszítésére és minden teremtőerő kifejlesztésére sarkal; mind szélesebb és szélesebb körökbe terjeszti ki a verseny szervezésének munkálatait; mind több és több segédeszközt von be a harcba s ezzel mind több és több munkaalkalmat, -) Védővám, vagy szabadkereskedelem. Ford. Braun Róbert. 252. sk. 1. :!) A társadalmi evolúció. Ford. Geöcze Sarolta. Akadcmia-kiad. 231. I. sk. Társadalomtudomány. 3