Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

34 mind több és több exiszteneiát, ezzel pedijí. iniiicl több és több individuális kultureröt *teremt. Ezzel szemben a kollektív fázis .a kockázat csökkentésére, a piac áttekintésére s a termelés racionalizálására törekszik. Szervezi az itzemköncentrációt s ezzel nemcsak egyes exisztenciáknak, hanem egész életformáknak pusztulását idézi elő. Mac-Donald maga elégtétellel mutat rá arra, hogy minő racionális megtakarításokkal járt egyes trösztök megalakítása reklámköltségek és ügynökök alkalmazásának fölöslegessé tételével. Mac-Donald itt visszaesik a marxi ideológiába, midőn hangsúlyozza, hogy az ekkép elpusztult exsztenciák (reklámipar, ügynökök) voltakép nem végeztek „termelő munkát" s így „élösdiek" lévén, helyes, ha a megújhodó társadalmi rendben „más foglalkozási ágakban" kell elhelyezkedniük (53. 1. skk.). Természetes már most, hogy a szocializmus kialakulásával az ekkép „elhaló" életformák a tökéletes racionalizáció mellett megszázszorozódnak majd. Csodálatos, hogy szerzőnk nem veszi észre, minő ellenmondás fenyegeti, amidőn egyszerre hirdeti a kultur-individuatizmust s a gazdasági racionalizációt. Kitűnik itt, hogv Marx jó szimattal dolgozott, amidőn materialisziikus egyoldalúsággal alapozta meg gondolatait. Nála minden kulturszükséglet „ideológia", mely kiirtandó. Ekkép a racionalizálásnak nincs semmi akadálya: a marxizmus nem félti a kulturszineket, őt "csak a materiális élet produkciója és reprodukciója érdekli. De Mac-Donald, az „ideológus", aki féllábbal a marxi racionalizmus és íéllábba! a'kultur-individualizmiis akipián áll. nem veszi észre, hogy két szék közt a pad alá esik, mikor olyasvalamit akar'elosztani — kultúrái — amit viszont termelni nem akar, mert, mint -irracionálisát, nem vonhatja be a racionalizált gazdasági folyamatba. Stammler ímgy érdeme, hogy rámutatott a gazdasági funkció univerzális természetére, arra, hogy „közgazdaság" nem jelenti a társas folyamatnak valaminő különálló részét, hanem annak egészét, 'tekintetlel a társadalmi javak termelésének és :elósztásának funkcióira.1) A „gazdasági" minőség nem differenciálhatja e javakat: „gazdasági" mindaz, ami közös szükségletek kielégítésére szolgál s ennélfogva- árúként elcserélhető. Az ily árúértékek termelésének és elosztásának "folyamatát nevezzük közgazdaságnak s ennek szempontjából teljesen mindegy, hogy élelmiszer, üveggyöngy, szikraáram, életböleseség, vagy tér- és időbeli (kereskedelmi) előny az, amivel operál és viszont nincsen más mód társadalmi javak létesítésére, mint azoknak valami módon való bevonása e folyamatba: a gazdasági értéktermelés. A Mac-Donald-íéh ideológusok következtetései mögött az a kritikátlan előíöltevés lappang, hogy a ..termelés" és az „elosztás" folyamatai egymástól elválaszthatók: holott eléggé nyilvánvaló a gazdasági forgalom ama törvénye, melynek értelmében sem elosztani nem lehet mást, mint amit termelünk, sem termelni nem lehel mást, mint amit el tudunk osztani/') A racionalizált szocialista közgazdaság pedig nemcsak hogy nem termelhet • olyas valamit, amit nem tud biztosan elosztani, hanem épen csakis azt termelheti, ami mindenkinek kell. Ennélfogva a gazdasági racionalizmus rendszerében a termelés a (ömegsziikségletckhcz igazodik s ebben is -- mint azt már Símmel a priori kimutatta") — a legalacsonyabb színvonal lesz az irányadó. A kultúrál Wirtschaft und Reclit nach der niaterialistischen Gescukhtsauffassung. 4. S. 147. s többször. ?)"V, ö. F. Oppeiiheimer, Die soziale Frage und der Sozializmus. 9.—II. Tausend. S. 183. '') Die Problemc der Geschichtsphilosophie. A. S. 219. ff. E gondolathoz más helyeken is többször visszatér.