Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

3:; leg helytállónak tart.: a kapitalista „szerkezet" analízisét — egyebekben ő a szocializmus amaz „ideológiai" szárnyán áll, amelynek ősíáján Owen, Thompson, Rodbertus, Larigé és Bcrnstein a legkiemelkedőbb nevek 'és amely ment a „morál insanity" ama romlott légkörétől, amely Marxnak és közvetlen híveinek munkásságát oly ominózusán lengi körül. a vallásra, sem a családra, sem a nemmég a monarchiára sem. Neki a szocia;zerüség, hanem hit, amely az emberi jó~ Mac-Donald nem zetre, sőt —•hallatlan h lizmus nem gazdaságtör sag es c, munk kulturá, tudomá •megme: erodoxia! ságtörténeti szükí éhé vetett bizalou tába óhajt állítani dok hosszú útját tdságot kívánja megvalósítani niben az ember nemesebb éni ilt:- a vallást, az irodalmat, teremtheti meg a sz át kell hatnia a társ folyamat lehet" (86. államot. Mac-Donald nem rombolni, hanem építeni szeretne, nt, ami érték. ozottan megtagadja a forradalmat: „A forradalom sohasem szocializmust, mert a szocialisták által elképzelt változásnak ialomnak minden idegszálát s ennélfogva csak organikus ). És pedig nem csupán gazdaságtechnikai, miként Marxnál, hanem egyúttal „intellektuális jellegű". Nem a „tudatlanság, eláll atiasodás, erkölcsi sülyedés" az előfeltétele, mint Engelsnél,1) hanem „a közoktatás kiterjedése, az önbecsülés érzésének kifejlődése, a képzelet felébredése, a jóllét növekedése a munkásság körében" (75. 1.). A forradalom után, abban a fejezetben, amely arról szól, hogy „Mi nem szocializmus", sorra a szemétdombra kerülnek a marxista ideológiának további ékességei: a kommunizmus, a magántulajdon megszüntetése, a szabadság tagadása, az egyenlőség, a gazdasági determinizmus és az osztályharc. Ezeket Mac-Donald elhasznált rekvizitumokként kezeli s nem a dogmatikumnak, hanem a reáliáknak világában igyekszik megalapozni a szocializmus gyakorlati tanait, mert tisztában van azzal, hog3r a szocializmus nem lehet „tudomány", amelyet a hegeliánus dialektika módszereivel a semmiből lehetne elővarázsolni, hanem oly elgondolás, amelyet csak a cél-cszköz-reláció irányában lehet világosan szemügyre venni. Az itt számhajövő eszközök, szerzőnk szerint, a politikai demokrácia, a jóléti törvényhozás, az állam gazdasági és pénzügyi funkcióinak a szocialista ideál irányában való céltudatos és fokozatos fejlesztése s végül a „munkához való jog"-nak intézményes társadalmi biztosítás útján való érvényre juttatása. E fejezetekben egy ideális lelkületű reálpolitikusnak erősen egyirányba vetődő, de mindig érett és figyelemreméltó fejtegetéseit találjuk, amelyek bizonyára nehezen fognak meggyőzni ellentétes állásponton levőket, de mindig a komoly diskusszió színvonalán maradnak. Ezeken túl azonban Mac-Donald maga is áldoztul esett a szocialista konfessziótól el nem választható csábításnak, hogy egy kis kirándulást tegyen Felhőkakukvár birodalmába. Itt naivitásukban megható fejtegetések következnek a szocialista államban fölmerülő szervezési problémák „megoldásáról", amelyek kapcsán a szerző nagy jóhiszeműséggel él vissza a matéria rugalmassága által biztosított felelőtlenségével. A recenzor nem hallgathatja el, hogy ilyenkor mindig Jules Verne szeretetreméltó technikai regényei jutnak eszébe: Istenem, mily könnyűséggel oldották i) Az utópikus és a tudományos szocializmus. Ford. Bokányi Dezső. 51. 1.