Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

31 a jellegzetes férfilelükétől. Ez a húsz oldal adja a tanulmány igazi értekét, mert ilyen világosan; szépen megírt összefoglalását a női psychének nem igen találnók meg másutt irodalninnkban. A konklúziók: a női léleknek erős emoeionalitásából fakadó érzelmi színezete, impulziV'itása, értelmi működésében az eredetisésínek és a tárgyilagosságnak hiánya, az abstraliálástól és analizálástól való idegenkedése, az intuitív ítéletalkotásra való hajlama mind oda irányulnak, a nőknél bizonyos szellemi ninnIcára való rátermettség hiányát hangsúlyozzák. A szerző megállapításait a köztudat is erősíti. Tudjuk, hogy a tanárnők inkább végeznek oktató munkát, mint a kutató tudós munkáját. Ismeretes, hogy az orvosnők nem tudnak számottevő praxisra szert tenni s valljuk a szerzővel, hogy kár egy viruló fiatal leánynak az Institutiókba, vagy pláne a kereskedelmi és váltótörvény §-aiba temetkezni. Az orvostudományi karnak azt az álláspontját, hogy 22 éven aluli nőnek nem valók az orvosi stúdiumok, mindenképen helyeseljük. Abban is igaza van a szerzőnek, hogy a mérnöki munka idegen a női psychének s hogy csak egészen kivételes tehetségű nők volnának egyetemi kathedrához bocsáthatók. De a szerző maga is rámutat nem égy ízben arra. hogy sok tekintetben a férfiak jelentékeny része is hasonló fogyatkozásban szenved. A férfiak és nők lelki akarata különböző ugyan általában, de nagyon sok a kivétel mind a két nem soraiban. A különbség egyébként is nem lényegbeli, csak fokozatbeli, mondhatni árnyalati. Az átmenetek széles skálája ismeretes a nőies lelkű férfiaktól az amazonokig. Annié Wisse idézett százalékszámai csak azt mutatják, hogy a férfiak közül több a magasabb szellemi munkára termettt, mint a nők közül s ebből logikusan csak annyi következik, hogy több férfi bocsátható egyetemre, mint nő. A lelki alkat vizsgálata tehát helyes az individuális válogatásnál, de a genus kirekesztésére nem nyújt alapot. A probléma tehát ezzel nincs lezárva. Erzi ezt a szerző is. amikor munkája végén a női 'természetnek megfelelőbb pályák felkarolását és a helyes házassági politikát sürgeti. Sajnálattal láttuk, hogy a magyar problémák iránt egyébként fogékony sxerzö ezúttal nem mélyítette ki tárgyát eléggé a különleges magyar érdekek vizsgálása irányában. Ma, amikor a lányok a középiskola látogatásában-megközelítik a fiúk számát, amikor az iskolázott új Leánynemzedék közül 30% esik az izraeliták kulturális gyarapodására, amikor főiskoláink válságos éveiket élik s e külső válsághoz paedagógiai belső válságok járulnak, a nők iskoláztatásának problémáját a szerző egyetlen szempontja csak egy oldaláról világította meg. Szombatialvy Gyöngy. .!. Ramsay Mac-Donald, A szocialista mőzgalom. (Ford. Tonelli Sándor. Franklin Társulat kiadása.) „Moi, je ne suis pas Marxiste" - - mondotta állítólag egyszer Kori Marx, tréfásan — de komolyan is mondhatta volna, mert elvégre, mint egy ember. ö is csak egyfélét tarthatott igaznak az egymásnak ellentmondó theóriák ama szövődményéből, amely nevéhez fűződik. És fgy van vele /. R. Mac-Donald is. akinek Marx csak egy név a sok közül, amely a szocialista mozgalom állomásait jelzi s akinek gondolkodási fegyvertára ma már a történelem lomtáraiba való. Ezért Mac-Donald épen csak azt fogadia el Marx tanaiból, amit történeti-