Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Thirring Gusztáv, Budapest félévszázados fejlődése 1873-1923. (Budapest székesfőváros stat. közleményei, 53. kötet.) Budapest, 1925, XIII. + 472. old. [könyvismertetés]

161 Uagyobb szaporodásukkal tűntek ki. Ezek az adatok a fajegészségtan sokat hangoztatott „Verpöbehmgsgefahr" problémájához vezetnek bennünket. Valóban a népesedési politikának nemcsak a népesség mennyiségével, de egyéb szempontokkal is számolnia kell. Mivel ily születési viszonyok mellett az alsó társadalmi rétegek a magasabb rétegek rovására nagyobb arányban lesznek képviselve a jövő nemzedékben, mint a maiban: az új nemzedék nem lesz azonos összetételű a 'maival s a fajegészségtan egyik lelkes magyar művelője attól tart, hogy a magyar nép faji értéke nemzedékről-nemzedékre sülyed, „pedig hazánk sorsa attól függ, hogy a jövő nemzedék zöme melyik rétegből fakad"-) — ami persze nem csupán budapesti specialitás. Budapest népmozgalmi adatai még nem bizonyítják jövő nemzedék faji értékének sülyedését, de~ e tekintetben behatóbb vizsgálódást érdemelnének. A népesedés másik tényezőjének: a halálozások adatainál örvendetes az a javulás, amelyet a múlt század 7()-es éveinek kedvezőtlen halandósági viszonyai után Budapest négy évtized alatt felmutathat. A világháború azonban megakasztotta ezt a javulási processzust. A háború következtében beállott roszszabb gazdasági és közegészségügyi viszonyok (nagyobb drágaság,, rosszabb táplálkozás, járványok, gyógyszerhiány, orvosok tömeges bevonulása) anynyira magasra emelték a halandóság arányát, hogy még az itt tömegesen elhalt idegenek figyelmenkívül hagyása mellett is a halandósági coefficiens a háború előtti nívót felülmúlta. Rendkívül tanulságosak azok az adatok, melyek a halandósági viszonyokat az egyes kerületek szerint mutatják be. Azok a társadalmi, műveltségi, vagyoni és gazdasági különbségek, melyek a főváros egyes kerületei között oly élesen mutatkoznak, a halandósági viszonyokban is kifejezésre jutnak. E statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy a halandóság nagysága a kultúra egyik legbiztosabb fokmérője. Aki szembeállítja egyfelől a lakások nagyságára, lakottságára, másfelől a halálozások arányára vonatkozó adatokat a főváros egyes kerületei szerint kétségtelenül megállapíthatja az összefüggést a túlzsúfolt lakás és a halandóság között. Ami természetesen a külföldi példákkal is ép úgy bizonyítható. Némi vigasztalásul szolgálhat Budapest e legsötétebb jelenségének szemlélésénél az a tény, hogy félszázad alatt a viszonyok fokozatosan javultak, de az állapotok a nyugateurópai nagyvárosokéhoz képest még ma is kedvezőtlenek. Nagy fontossága van annak, hogy a természetes szaporodás kedvező arányát a gazdaságosság elvének figyelembevételével érjük el, vagyis minél kisebb emberélet áldozattal jussunk magas születési többlethez. Ennek fokozott jelentősége van a mai nehéz viszonyok mellett s különösen nálunk, ahol a kívánatos népszaporodást kevésbbé a lefokozott születési arány javításától, mint inkább a halálozások számának a lehetséges határra való visszaszorításától várhatjuk. A közgazdasági viszonyok ismertetésénél részletes adatokat találunk az ipar, kereskedelem, közlekedés és hitelélet köréből. Azt a nagy gazdasági fellendülést, amely az 1880-as évektől kezdve körülbelül a balkáni háborúig tartott, azóta a kedvezőtlen gazdasági és politikai események megakasztották. 2) L. Hoffmann Géza: A magyar nép elpóriasodása c. kis dolgozatát. Térmészeltud. Közi. 1917. évi kötet, 683—4. füzet, 708. I. Társadalomtudomány. 1*