Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Thirring Gusztáv, Budapest félévszázados fejlődése 1873-1923. (Budapest székesfőváros stat. közleményei, 53. kötet.) Budapest, 1925, XIII. + 472. old. [könyvismertetés]

162 Majd erős hanyatlás következik, mely a világháború, a forradalom és az ország megcsonkításának katasztrófáival súlyosbítva Budapest gazdasági életét is válságba sodorta. Hosszabb idő szükséges még ahhoz, hogy a háborút megelőző évtizedek normális viszonyai a gazdasági élet erőinek harmonikus működésével újra helyreállhassanak. Nagy fejlődést mutat fel Budapest közművelődése is öt évtized alatt. Ez nemcsak a műveltség minimális mértékének: az írni-olvasnitudás arányának fokozatos emelkedésével (1869-ben a 6 éven felüli lakosságból az írni-olvasnitudók aránya 67*2%, 1920-ban 94-7 százalék volt), hanem a közoktatásügyi intézmények minden ágának erős fellendülésén is kifejezésre jut. Thirring hatalmas munkáját a közegészségügy, közélelmezés, építkezés, a közmunkák s végül a községi közigazgatás és háztartás statisztikai ismertetésével egészíti ki. Nem volt terünk minden részletekre kiterjeszkedni, csak a legfontosabb szempontokat emelhettük ki. Thirring munkájának értékét növeli, hogy nagy anyagát mindvégig élvezetes stílussal teszi az olvasó előtt könnyen érthetővé és áttekinthetővé s épen ezért e könyvet nemcsak a statisztika müvelője, a főváros ügyeivel foglalkozó szakember, de a müveit nagyiközönség is érdeklődéssel forgathatja. A fővárosi statisztikai hivatalt a háború hosszú éveken át elvonta tulajdonképeni hivatásától. A nemrég megjelent évkönyv mellett ez az újabb rendkívül értékes kiadvány jelzi azt, hogy a korábbi tradícióihoz híven immár sajátos munkakörében is a régi lendülettel dolgozik. Thirring igazgató most ismertetett könyve egyfelől a múlt plasztikus egybefoglalása, másfelöl eleven ígéret arra, hogy a fővárosi statisztikai hivatalban megindult új munka még számos friss hajtást termel. Szádeczky-Kurdoss Tibor. * * •* Kornis Gyula, A felső mezőgazdasági iskoláról. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1925. Iskolarendszerünk reformja folyamatban van. A háború után jóformán minden európai állam igyekezett iskoláit az új életviszonyokhoz és szükségletekhez képest átalakítani. Ez az átalakítás nálunk is energikusan halad előre s lassan-lassan kiterjed szinte egész közoktatásügyi szervezetünkre. S ha átfogó, jóformán minden részletre kiterjedő reformot emlegetünk is, ez nem jelentheti azért minden eddiginek felforgatását. A hagyományok bizonyos mértékű tisztelete minden nép számára életfeltétel, viszont a hagyományok elavult, értelmüket, tehát jogosultságukat vesztett részeiből való óvatos kibontakozás minden józan haladás conditio sine qua /io/i-ja. Egy nemzet, mely nem tudja az életet irányító alapvető eszméket tisztázni s ezek alkalmazását a korszükségletekhez szabni, előbb-utóbb elveszti a realitás iránti érzékét és meglepeti magát a fejlődés menetétől. A könnyelmű reformálási düh csak azt bizonyítaná, hogy történelmileg fejlődött intézményeink tárgyi szükségszerűsége iránt az érzékünk megfogyatkozott. Az igazi reform viszont csak azt jelenti, hogy amennyiben régi berendezkedéseink nincsenek összhangban a jelen és jövő szükségleteivel, amennyiben gyakorlati működésük eltávolodott a bennük valamikor kifejezésre jutott, vagy legalább kifejezésre jutni