Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Thirring Gusztáv, Budapest félévszázados fejlődése 1873-1923. (Budapest székesfőváros stat. közleményei, 53. kötet.) Budapest, 1925, XIII. + 472. old. [könyvismertetés]

160 nyát érteni!), a népesség fejlődésének egyik alapfeltétele. Budapest e tekintetben kedvezőtlen fejlődést mutat fel, mert épen a legfiatalabb korosztályban találjuk a legkisebb arányú gyarapodást. A hitfelekezetek aránya a félszázad alatt lényegesen módosult. Számszerint mindig a római katholikus volt a túlnyomó. Azonban aránya az 1869. évi 72-3%-áról fokozatosan csökkent a mai 59-1 százalékáig. A római katholikusok arányának csökkentését a többi felekezet erősebb gyarapodása idézte elő. Míg öt évtized alatt a katholikusok száma csak 2 és Vs-szeresére emelkedett, addig a reformátusok megnyolcszorozták, az izraeliták megötszörözték, a görögkeletiek megháromszorozták hívőik számát. Ma a római katholikusok után a legnagyobb aránnyal (23«2%-kal) a zsidók következnek. A zsidók jelentékeny számbeli gyarapodása részint kedvező természetes szaporodásukból ered, melyet főleg alacsony halálozási arányuknak köszönhetnek, részint az erős bevándorlásból. Ez a bevándorlás különösen a múlt század 90-es éveiben volt rendkívül nagy, azóta jelentékenyen csökkent, leginkább a legutolsó évtizedben, amikor a háborús és forradalmi évek után elköltözés is történt soraikból. A legutóbbi félszázad alatt Budapest népe nemcsak felekezeti megoszlásában, de nemzetiségi és társadalmi összetételében is lényegesen megváltozott. A statisztika adataiból nyomon követhetjük ezt a folyamatot. A múlt század közepén Pest városának csak 36«6%-a volt magyar; 1880-ban a magyarság 56«7%-kal már többségbe jutott. Szívós, kitartó fejlődés eredményeképen a magyarság ma Budapest lakosságának 90-2%-át érte cl. Így négy évtized alatt a félig német városból, részint a magyar vidékekről történt bevándorlás, részint a nem-magyarajkúak megmagyarosodása által %o részig magyar város lett. A statisztika adataiból világosan kifejezésre jut a magyarság beolvasztó ereje, mely fokozatosan az idegeneket megmagyarosította s Budapestet a magyarság gócpontjává tette. A főváros lakossága félszázad alatt foglalkozási és kereseti ágak szerinti összetételében is lényeges eltolódást mutat. Az őstermelő népesség jelentékenyen megcsökkent, viszont a közszolgálathoz tartozók, a szabadfoglalkozást űző néprétegek, valamint az ipari népesség nagyobb arányú megnövekedése mutatkozik. Budapest iparos jellege is fokozatosan kidomborodott. A népesedés egyes elemeinek: a házasságkötések, születések'és halálozások alakulásának behatóbb ismertetésére nem térhetünk ki. Néhány szempontot azonban ki kell emelnünk. Thirring gazdag statisztikájából annak a kérdésnek vizsgálata különös figyelmet érdemel, hogy az újszülöttek melyik társadalmi rétegből kerülnek ki leginkább. Azok az adatok, melyek itt rendelkezésünkre állanak, a foglalkozási ágak tagozódása alapján részletezik a születések számának alakulását. Igaz ugyan, hogy a népesség gazdasági osztálytagozódásáról csak a foglalkozási, vagyoni és jövedelmi statisztika együttes x alkalmazásával lehetne tiszta képet alkotni. De Thirring adataiból is bőséges bizonyságot találunk arra nézve, hogy a kedvezőbb anyagi viszonyok között élő társadalmi rétegek kisebb arányban vélték ki részüket nemzetfentartó kötelességükből, mint azt házasságkötési arányuk és saját létszámuk alapján várhattuk volna. Feltűnően csökkent az ipari népesség születési aránya is. Ezzel szemben a gazdaságilag és mííveltségileg legalacsonyabb néprétegek Budapesten is