Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Kornis Gyula, Történetfilozófia. Budapest, 1924. 226 l. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve. I. köt. 1. Kiadja a M. Tört. Társulat.) [könyvismertetés}

154 E sikerült részek után a történetmetafizika kérdése következik — a leghomályosabb téma e téren ma. Komis az okság, szükségszerűség és szabadság problémáját tárgyalja e helyen, kitérve a transzcendens tényezőre is, valamint a „történeti tényezők" elméletét. Nézetünk szerint ez a tényezőtan mindig csak a propedeutika jogán volt a történetfilozófiába bekapcsolva, s maga a kérdéscsoport tulaj donkép egy valóságtudományi analízis kérdése. A történetfilozófiában azonban továbbra is fontos szerepet játszhat, s helyes volt a régi praxist íentartani, hiszen e fejezetek oly pompás didaktikai értéket is képviselnek, hogy szinte fénypontját alkotják a Kézikönyv-kitüzte gyakorlati célok megvalósításának. K. finoman fegyelmezett mérlegelő ereje itt is megnyilvánul, az arányok s az esetlegességek stb. szemmeltartásával igen hasznos képet nyújt e kérdésről. Van a történetmetafizika körében egy jelentős kérdés: a történeti alany kérdése; hogy melyek ezek, világosan áll példákban előttünk, hogy mik azok, részletesebb megvilágítást kivánna, amit igen korlátozott a vállalat programmja, mely erősen kontroverz kérdések megtárgyalását egyenesen kizárja, vagy háttérbe kívánja szorítani. A történetmetafizika egészben véve ma ínég inkább kereteket látszik nyújtani, ezt azonban oly határozott formában, amely a kérdésnek mai felszinrehozatalát máris eredményessé teszi. Az értékelméleti részben (A történeti értékfelfogások irányai, 164—-192. Ik.) dominál a kérdés genetikus, időrendi tárgyalása. Majd két fejezet (Történelmi optimizmus és pesszimizmus, továbbá Historizmus és naturalizmus) gondolatszinjátékában méltóan végződik e mozgalmas kérdéscsoport. Legjobban nélkülözött egy kérdést: a történelmi fejlődés ritmikus jellegének kiemelését, s az ezzel kapcsolatos témákat, a kot szakok elméletét és a stadiológiát, amely a tárgyalt elméletek genetikus rendje kapcsán háttérbe vonult. Kornis müvét filozófiai olvasóközönségünk már eddig is bizonyára kiváló figyelmébe fogadta. Oly mű áll előttünk, mely megkezdte a történetfilozófia szorosan egybekapcsolódó problémaanyagának szelekcióját oly eredménnyel, melynek minden ezután következő kísérlet hálás registrálója kell hogy legyen. Minden fejtegetését körültekintő higgadtság, elmélyedt tudás és finom erkölcsi tónus lengi át. Csak egy-két idézetet emelek ki; a szellemi tudományok emlékezhetnek egy megállapításra: „Szellemünk legbensőbb, legmélyebb, igazi lényegébe legjobban a történet megismerése által hatolhatunk". Értékelméleti álláspontjára jellemzők: „Ha nem hiszünk örök, objektív, magukban álló értékek érvényességében és kötelező erejében, akkor nincsen az emberiségnek magasabb rendeltetése, s egész története értelmetlen erőlködéssé törpül (190. 1.). Így tehát magának ennek a hitnek kell alapul szolgálni a boldogságra: a hit az, mely boldogít, semmi más. „Nemcsak a kultúra birtoklásának, hanem az erre való törekvésnek, az érte való küzdelemnek is megvan a maga pótolhatatlan értéke'1 (162. 1.). „Maga a haladásba vetett hit már haladúst jelent, mert egy johb világ megformálására sarkal bennünket" (176. 1.). Ezen mélyen emberi alaphangok sejtethetik azt az álláspontot, melyet K. a történelmi értékelméletben elfoglal. Ámde végül is hány helyen nyúl bele tisztázó kézzel a problémákba! E helyen csak röviden mutatunk arra, hogy a történetfilozófia kényes helyein' rejtőző ingoványos talajon kevesen jártak oly tiszta gondolatstilusban, mint Kornis. Bízvást elmondhatni, hogy ez ma a leg-