Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Kornis Gyula, Történetfilozófia. Budapest, 1924. 226 l. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve. I. köt. 1. Kiadja a M. Tört. Társulat.) [könyvismertetés}

KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. Axornis Gyula, Történetfilozófia. Budapest, 1924. 226 1. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve. í. köt. 1. Kiadja a M. Tört. Társulat.) A társadalomtudományok művelőit napjainkig erősen érdekelte a történetfilozófia, miután e két tudomány gyakorlatilag egybe volt kapcsolva: társadalomtudományi kérdések nem kevés számban lappangtak a történetfilozófiában és fordítva. Ez a kapcsolat nem volt előnyök nélkül való: a történetfilozófia tanította meg a szociológiát a tág perspektívákban való haladásra, az térítette el attól, hogy az apró részletek domináló voltát elfogadja, az vezette rá a mind teljesebb szintézisre. Hátrányai azonban nem csekélyek voltak, hiszen ez a két tudomány szempontjában merőben különböző, a tudományszerkezet és tárgy más, és úgy az a mesterséges, dualisztikus kapcsolat, melyben álltak, valóban kölcsönösen bénító vegyesházassággá fejlődött. Azt látjuk a legújabb munkákban (Kornisnál is), hogy a történetfilozófia megtisztítása a társadalomtudományi elemektől következetesen és céltudatosan végre is bekövetkezett. Most majd ama független tudományágaknak módjukban lehet újból, de immár szabadon szövetkezni egymással; az összenöttség bilincseit levetve a kölcsönhatásban termékenyebbek is lehetnek, mint voltak. Mert ma miről van szó? Arról, hogy e két tudomány elvszerűen differenciálódjék, s keresse fel a szorosan tárgyához tartozó problémákat. Mióta Voltaire 1754-ben megalkotta a szót: la philosophie de l'histoire, megalkotta nevét oly gondolatiránynak, mely végighullámzott a 19. század gazdag kulturkorszakán anélkül, hogy határozott programm és rendszer kialakult volna. Ma is bizonyos mértékig igaz Humhold Vilmos megállapítása: „hiányzik az emberiség történetfilozófiája nem cím, hanem szellem szerint". Semmi kétség, cím szerint sok történetfilozófiával találkozunk Hegeltől Mehlisig és Schlegel Frigyestől vagy Hardertől Sirramelig, azonban a problémaföltevés módja nem a rendszer igényével lép fel. A történetfilozófia mintegy centrifugális jellemű volt, sokat adott, sőt szétszórt idegen tudománytestek keretébe \ (többek közt még közgazdaságtani elméletekbe is), s elérkezett az ideje, hogy a történetfilozófia valóban megkeresse önmagát, legyen centripetális és rendszerező irányú. Kornis ebbe a fejlődésvonalba állította be munkájának prograanmját. Nagy körültekintéssel végzett munkát nyújtott s-talán láthatják a kevésbbé beavatottak is azt, hogy a mü vezetőhelyre került a világirodalomban a rendszerezés révén. Elég, ha arra gondolunk, mit tett napjainkban egy Troeltsch (Historismus und seine Probleme, 1922.), avagy Sawicki (Geschichts philosophie, 1920.),. Ez utóbbi má-