Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

118 Református férfiak és katholikus nők 1000 házasságkötésére 88-8, lutheránus nőkkel kötött házasságkötésre 74*4, zsidó nővel való házasságokra 153-0. Ágostai evangélikus férjek és katholikus feleségek 1000 házasságkötésével szemben 92-9, református nőkkel létesült házasságokkal szemben 80*3, zsidó vallású nőkkel kötött házasságokkal szemben 131-6 válás áll. Ezer olyan esetre végül, ahol zsidó férj vett el róm. katholikus nőt, 167-1: ahol református nőt, 215-2, ahol luteránus nőt, 281-2 válás esett. A vegyes 'házasságok közül tehát általában több bomlik fel, mint a nem vegyes házasságok között. De különösen sok bomlott fel a háború után következő években a keresztény—zsidó házasságok közül, hiszen adataink nem egyebet mondanak, mint azt, hogy a keresztyén férjek és zsidó nők között kötött házasságok minden hetedikére, a zsidó férfiak és keresztyén nők közötti házasságoknak pedig- minden negyedik-ötödikére jutott ekkor egy-egy válás. A válóperek adataiból végül képet tudunk alkotni magunknak arról, hogy a bíróságok a válást milyen okokból mondták ki. Az ítéletindokolást említettük, mert hiszen nem kétséges, hogy a válóperek valódi okai igazában egészen mások, mint amelyeket a statisztika után indulva gondolhatnánk. Mindenesetre jellemző, hogy a válások oikául ezeknek háromnegyedrészében (75-8%) a legújabb időkben a hűtlen elhagyás szerepel, melyet a házassági törvény 77. szakasza ír körül. Nyilvánvaló azonban, hogy a hűtlen elhagyás sok esetben csupán közös megegyezés alapján kerül a liázasság felbontásának okául a válóperek anyagába, akkor, mikor a házasíelek nem akarván a nyilvánosság előtt a tulajdonképeni motívumokat feltárni, ilyen indokolással állnak a bíróság elé. Korábban (1901), akkor, mikor a válás még nem történhetett meg olyan gyorsan, mint 1907 óta, — a hűtlen elhagyáson a válóperek ítéletének 50%-a sem t (4S-9%) alapult, s akikor még az egyéb válóokok is nagyobb szerepet játszottak. Nagyjában nem változott 20 év alatt sem a házassági kötelékek súlyos megsértésére (H. T. 80. §-a) alapított válóokok jelentősége (20-6—17-8%). míg az erkölcstelen élet megátalkodott folytatása újabban ritkán fordult elő (0-8%), holott előbb aránylag sűrűn kellett a házassági törvénynek ehhez a szakaszához fordulni (13-4%), hogy a felek a válást kimondassák. A házasságtörést a magyar törvény abszolút bontó oknak deklarálja (76. §.); gyakorlatilag azonban — egyrészt azért, mert a tényleges házasságtörést nem könnyű a bíróság előtt beigazolni, másrészt pedig azért, mert a felek rendszerint húzódoznak is attól, hogy ezzel hozakodjanak elő, — mindenkor a perek aránylag kis részében találtuk nyomát az arra való hivatkozásnak, ha újabban (0-9%) valamivel gyakrabban is. mint előbb (0-6%). A század elején bíróságaink joggyakorlatában elég gyakran találtuk bizonyságát annak, hogv a házasság felbontására a házastársi kötelességek súlyos megsértése és erkölcs- . leien élet megátalkodott folytatása együttesen okként fordultak elő (6-3%). Az újabb időkben erre is már kevesebb a példa, ami arra vall, hogy mind általánosabbá vált a válóperek joggyakorlatában a hűtlen elhagyás sokat elfedő lepedőjébe való burkolódzás. A házassági törvény egyéb bontó okai a válóperek ítéleteiben mindenkor elvétve fordultak elő. A magyarországi válópereknek tehát jellegzetes sajátossága, hogy a felek a hűtlen elhagyásra alapítják válási szándékukat. Franciaországban,?.0) mely- • 2") L. az i. francia forrásmunka LIII. I.