Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

98 Deutsche Rundschau, 1925 január. — Georg Wlassow, fjolschewismns und Geisteskultur,,,, Wlassow az orosz forradalomban nem ott keresi az összeomlás okait, hogy a múlttal szakított, mert azt tartja, hrtgy az a múlt a bolsevizmus csődje ellenére is ugyanúgy halálra van ítélve. A bolsevizmus bukását csupán céljai primitívségének és eszközei hiányosságának .tulajdoníthatja. A Teremtő állásfoglalást marxista álláspontjánál fogva, eleve elvetette és mindent a fejlődés mechanikai lefolyásától várt. Amikor a hatalom ölükbe hullt, meglepetéssel kellett észrevenniök, hogy az építésre nézve sem programmjuk, sem képességük nincs. Csak az osztályharchoz értettek, de az uralomhoz nem Minden alkotásban a múlt árnyait látták s ezért fejlődött ki csak a bolsevizmus negatív oldala, á pusztítás és terrorizmus. Szentimentalizmusnak nevezte Trotzkij, ha valaki a múlt értékeit féltette, vagy sajnálta. A kultúrát az ember teremti s majd teremtenek ők még különbeket. Ezért nevetve fogadta, hogy orosz katonák kapcát készítettek rembrandti vásznakból. . A teremtésre való képtelenség a bolsevizmusnál a lelki értékek lebecsülésének folyománya. Amint az egyes ember csak a tömegnek része, osztályának akarat és hatalom nélküli eszköze, akként az életnek is csak vegetatív fizikai oldalát érti és becsüli. Ezért áll érthetetlenül szemben a különböző osztályokkal és nem tudja magának megmagyarázni, hogy a proletár, az új remi dédelgetettje, miért nem akar most többet és jobban dolgozni. A parasztsággal szemben már első nap kénytelen volt feladni legfőbb elvét, a magántulajdon megszüntetését és akármennyire hirdette is ezt átmeneti állapotnak, nem ;s gondolhat arra. hogy ezen változtasson. A legnagyobb nehézséget azonban \z intelligenciával szemben tapasztalta a bolsevizmus és a. legnagyobb hibát is itt követte el. Igyekeztek ugyan utólag úgy beállítani a dolgot, hogy eljárásukat az intelligencia magatartása provokálta, de ezzel a balsikert nem menthetik. Hiszen ők az intelligencia munkáját nem -tekintették alkotó mainkának és lenézték a „csupán" gondolkodó, érző, költő, beszélő, tehát „irreális" intelligenciát. A szellem az ő szemükben csak felépítménye a termelési rendnek, tehát másodlagos, mellékes, értéktelen és így a tulajdonképeni tényezőknek inkább csak akadályozóan áll az útjukban. A tőke milliomosaihoz hasonló ellenségeket láttak „a szellem milliomosaiban". A kommunista társadalom a külső fejlődési feltételek egyenlőségének megteremtésével a fejlődési képességek egyenlőségét is megteremti. Mivel pediK a tőke milliomosai elmenekülhettek a proletármegváltók dühe elöl, ellenben a gyakran szegény „szellemi milliomosok" kéuyre-kegyre kiszolgáltatottjai maradtak, érthető, hogy dühük erejét elsősorban nem is tőke, hanem a szellemi „milliomosai" érezték meg. De amikor az új termelési rend nyomában az új szellemi képességek nem akartak felvirulni és házmesterek, meg inosónék, akármilyen öseredeti proletárok lettek is légyen, nem tudták' pótolni az orvosokat, meg tanárokat, '.égül is kénytelenek voltak jelszavukká tenni, hogy a régi kultura értékeit s a polgári társadalom szakembereit szolgálatukba kell állítani. A hivalkodás az új embertípussal, amelynek megteremtését Puchtt?if\ egyik legutóbbi beszédében a bolsevizmus legnagyobb vívmányának á'h'totta oda, inkább, csak jámbor Óhajnak, semmint a valóságnak kifejezése. Az a jelszó, hogy a proletár lessé el a polgári szakemberek ismereteit, nem vezetett a szakembereket pótló pro-