Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

99 letárok nevelésére, de arra jó volt, hogy a proletárokban olyan kérdések iránt keltsen fel érdeklődést, amelyek az ember szellemi természetét leplezetlenül elárulták és a bolsevizmus tudományával seihogysem valtak összeegyeztethetők. A pártagitátorok egyre gyakrabban találkoztak olyan kívánságokkal, hogy az erkölcsről, családról, házasságról beszéljenek, vagyis olyan kérdésekről, amelyekre a bolsevizmus agitátorait eléggé ki nem képezte, mert egypár szólam utóvégre nem képzettség. Az ember szellemi természete kényszerítette rá a bolsevizmust a vallással való harcra és hiába akarták a vallási érzést színi- és mozgófényképelöadásokkal transzformálni, törekvésük sikere teljesen elmaradt. A költészet is sok fejtörést okozott nekik, mert azt tapasztalták, hogy a proletárköltők is csak a csillagos égen ábrándoznak el, ahelyett, hogy a gépek kihasználása lelkesítené őket. Az intelligencia sorsa ma is a legszomorúbb és ismételten kénytelenek voltak a bolsevizmus urai elpanaszolni, hogy a szellemi munkások a leginkább nyomorognak. A könyvtárak állapota vigasztalan, mert hiszen minden könyvet Kiselejteznek, amely nem az ő felfogásaikat vallja. így kerül indexre főkéi; a filozófiai irodalom Platótól Kantig és Schoppenhauerig és a szépirodalom Tolsztoj és I)osztoje\szkiig. A tudományos intézetekben nem az a minősítés, hogy ki mennyi képességet árul el, hanem a származás. A proletár előnyben ieszesül, mert megbízható s a tanulók létszámának rendszeresen követelt és végrehajtót! revíziója minden alkalommal a polgári származású tanulóifjúság kirekesztésére irányul. így válik érthetővé, hogy az intelligencia kivándorlásával és kipusztulásával hiányozni kezd teljesen az a generáció, üuiely a szellemi munka folytonosságát biztosítani tudná. Ezt tartja Wlassow a bolsevista uralom legszörnyíiségesebb következményének. A szakembereknek az a kis köre, amelyik még dolgozik, szintén nem a minél nagyobb siker elérésére törekszik, hanem azon fárad, hogy minél több igazolása legyen mcgbízhaíósága mellett, ez ellen pedig a legnagyobb gyanuok épen a siker. U. o. /:. VOtl Massow, Die Irredenta (les Bulkans. Rövid) tömör, jó történeti áttekintést is nyújtó vázlat, különösen a Bulgáriától elszakított vagy a nemzetiségi elv alapján a bulgárok által igényelt területek (Dobrudzsa, Macedónia) irredenta mozgalmainak keletkezéséről és fejlődési tendenciájáról. Romániáról szólva, az erdélyi kérdésre is kitér: ..Erdélyben . . . egyelőre még önkényes hatalmi politikát folytatnak (a románok): igazán nem nagy hőstett a tizenkettedrétüvé összezsugorodott szegény Magyarországgal szemben. Ma az erdélyi kisebbségeknek bele kell nyugodniok sorsukba. De Romániának gondolnia kellene arra, hogy oly ellentétek magvát hinti el, amelyek fölött nem tud majd úrrá lenni akkor, amidőn a másikvégén gyullad ki a háza". A Besszarábia felől fenyegető bolsevista veszedelemre céloz Massow ezzel a képpel. Szovjet-Oroszország buzgón keveri a kártyái nemcsak Besszaráhiában, hanem a Balkánon is. azon a területen, ahol nemrégen még a cári udvar ágensei szövögették európai konfliktusok szálait. Az irredenta jó talaj az ilyen mesterkedésekre.