Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A politikai párt társadalombölcselete

54 hogy csupán a közvélemény figyelése és követése által tartható meg a hatalom."-* A dolog nem lehet máskép. „A parlamenti akarat" (Jellinek) a párt által lehet erős s már Lord Beaconsfield leszögezte: „Pártnak a szervezett közvéleményt nevezzük."25 Ebből kell kiindulnunk s majd ide kell visszatérnünk. Kicsiny dolgozatunknak nem célja a kérdés egész perspektíváját tüzetesen napfényre hozni — hiszen ez az államszociológia centrális problémája s messzevezető kérdés, — csupán figyelmeztet problémákra, aktualitástól mentesen. Mivel eddig irodalmunkban bibliográfia nincs, illetve nem tudunk ilyenről, a legfontosabb munkákat feljegyezzük.26 A pártelmélet megalapítója Hume, a filozófus és történetíró. Of partiés in generál és Of the parties of Great Britain (Essays, 1741). Hasonlókép tisztán történeti érdekű, régebbi írások: Bolingbroke, Dissertation on parties, 1738. Fr. Eohmers Lehre von den politischen Partéién, I. Die vier Partéién, kiadta átdolgozva testvére, Th. Rohmer, Zürich, 1844. Const. Frantz, Kritik aller Partéién, 1862. Stahl, Die gegenw. Partéién in Staat und Kirche, 1863. Bluntschli, A politikai pártok [1869]. Ford. Ballagi Géza, Pest, 1872. U. az felvéve, némi stiláris változtatással: Bluntschli Politik als Wissenschaft c. művébe. Stuttgart, 1876, 497—637. Treitschke, Partéién und Fraktionen. (Hist.-polit. Aufsatze, III. köt. 427—490). Az újabb irodalomban igen nehéz elválasztani, mi tekintendő jpárttörténetnek, s nem elméletnek; legtöbb mű vegyesen adja az adatokat, tisztán elméleti mű alig van. Merkel: Fragmente zur Sozialwissenschaft, 1898, I. 82—347. A pártleírásokból kiválik Bryce, The American commonwealth, 3. edit., completly revised, New-York, 1908, II. 1—244, amit nagyon ajánlhatunk; épp így Paulsen, Parteipolitik und Morál, 1900 (nem valami in medias res moralizáló mű, inkább valóságtudományi). Újabban már itt is az amerikaiak vezetnek. Igen jó áttekintés más szerzőktől vett szemelvényeivel Ch. Lloyd Jones: Readings on parties and elections in the U. S. A., New York, 1912. W. Hasbach, Die moderné Demokratie, 1912, 441—575. (Üj, 1921. kiad. azonos). Webster, Elections, electors and elected (Stories of elections, part and present), London, 1906. Ostrogorski, La démo24 Az Amerikai Egyesült-Államok demokráciája [1921. J M ford. Braun. Bp. 1922. 52. 1. 25 Idézi Mac Donagh, Az angol parlament. Ford. Huszár, 1907. 188. 1. 26 Két bibliográfiáról tudunk s úgy véljük, ezidőszerint nincs több. Az egyik német munka, s időszakosnak készült, a másik amerikai. Die Partéién. Urkunde und Bibi. der Parteienkunde I. (több nem jelent meg). Berlin, 1912. Beiheft zur Zeitschr. für Politik. (3 füzet). List of works rel. to political parties in the U. St. Washington. Libr. of congr. 1907.