Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A politikai párt társadalombölcselete

paralizálja. „Ha valamely párt, írja Dicey,20 legyen bármennyire felforgató vagy reakcionárius, a nép rokonszenvére számíthat, az a mai Angliában, a parlamenti többség kivívásával, elérheti mindazt, amit egy sikeres forradalom útján szerezhet". A kisebbségi erőszak jele az, hogy parlament nélkül, terrorral akarnak kormányozni. Jellemző pl. a mai orosz uralomra, hogy amidőn általános választójog alapján 1918 január 18-án megnyílt az új duma, azonnal megnyilvánult egy jobboldali szocialista többség. Erre a bolsevisták kiléptek, s másnap, január 19-én, már fegyveres matrózok zavarták szét az alkotmányozó gyűlést.21 Vagy parlamentarizmus, s ekkor a többség uralkodik, vagy terror, s ekkor a kisebbség uralkodik.22 Ezzel azonban korántsem szükséges a parlamentarizmus többség-kifejező értékét abszolút biztosnak állítani. Minden néphangulatban, minden társadalom-pszichikumban van egy elháríthatatlan misztikum.23 A szám parancsoló elve mögött a kvalitás érvényesülését a következmények mutatják meg, s a kisebbség sohasem fogja statisztikaszerűleg többség-álarcát megszerezni. May és Dicey hangsúlyozzák azt, hogy a párt normális kiképződése előmozdítja a fejlődés folytonosságát. Bryce, az amerikai államélet kitűnő szociografusa, legutóbbi munkájában írja: a párt „általában konzerváló erőnek bizonyult, mert, hogy a választásoknál többséget kapjon, . . . kénytelen kibékíteni a különféle véleményeket és igyekszik híveit a párt keretein belül tartani... Ha új, komoly véleménykülönbségeket támasztó kérdések merülnek föl, a pártszervezet rendszerint igyekszik semleges maradni.... Abban a tekintetben is konzerváló, hogy korlátozza a személyes becsvágyat és gátat vet a kiválóbb férfiak túlságos önzésének. Az, aki a párt támogatásával emelkedett fel, ritkán volt nélkülözhetetlen vagy valami nagy hős a nép szemében, semhogy veszedelmessé válhatott volna azáltal, hogy a pártot szélső irányba terelje, vagy személyes becsvágya eszközéül használja föl. Meg kellett tanulnia, 20 Bevezetés az angol alkotmányjogba, ford. Tarnay. Akad. 1902. 368. L 21 Herrfahrdt, Das Probl. d. berufsstcnd. Vertretung. 1921. 107. 22 Lenin szerint a „proletariátus előcsapatának", egy kisebbségnek előbb meg kell teremteni az új pszichét, s csak aztán jöhet parlamentarizmus — egykor, a jövőben. 23 Jellinek Die Unberechenbarkeit politischer Massenwirkung c. rövid cikkében (Ausg. Schriften, 1911. II. 332) írja, hogy a legújabb politikai változások „tömegmozgalomból erednek, melyek erősebbek, mint a parlamenti akarat vagy a a törvényes alkotmányrendelkezések". Ámde nyilván csak akkor, ha a parlamentnek nem sikerült a tömegek életproblémáját kellőkép kiérezni. A jogászi felfogás nem elég mély, ha azt véli, hogy a parlamentarizmus a tömegek fölött áll; ellenkezőleg a tömegek&őZ meríti erejét.