Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

39 ilyen céllal kezdeményező lépéseket tegyen. Szigorú intézkedésekkel elsősorban a lelkiismeretlen bábák megrendszabályozásával gátat kell vetni a bűnös üzelmek elé, amelyek éppen ilyen helyeken, a szórványos egygyermek-rendszer vidékein otthonosak. Évek és évtizedek munkája, folytonos kutatás és kitartó figyelem kell ahhoz, hogy sikereket lehessen elérni az egygyermek-rendszerrel szemben, amely legutóbb a vesztett háború okozta nyomorúságban hatalmas segítőtársra talált. A harcot azonban fel kell venni sürgősen, amíg nem késő. TOR MAY CÉCILE. Mi az egyke? A nemzetek halálharangjának első kondulása. És amely nemzet erre a vészjósló kondulásra nem figyel fel, annak a sorsa eldőlt. Hogyan lehet az egyke ellen védekezni? Az egykének nem egy, hanem ezer oka lehet, tehát az ellene való védekezésnek sem egy, de ezer irányúnak kell lennie. Minden társadalmi osztálynál és foglalkozási ágnál más-más hajtóerő sodorja bele az egygyermek-rendszerbe a családokat. Tehát egyetlen orvosság, a hasztalan kutatott csodaszer nem létezik: nem gyógyíthatja meg a bajt. Egyes társadalmi osztályoknál ethikai, más társadalmi osztályoknál gazdasági okok játszanak közre: a vallási érzés meglazulása, léhaság, önzés, hiúság; a vagyon egykézbentartásának vágya, anyagi mohóság, megélhetési nehézségek, rossz lakásviszonyok, szegénység. A védekezésben tehát minden erőnek össze kell fognia. Küzdjön a lelkész a szószékről, a tanító katedrájáról, az orvos lelkiismerete magaslatáról és végül legyen a tudós asszony kötelességtudó, önfeláldozó, jó tanácsadó. Küzdjenek a társadalmi egyesületek az asszonyi hivatás hirdetésével, a nemzet élethez való jogának bizonyításával és mindenekfelett küzdjön az államhatalom az emberi lét és megélhetés megkönnyítésével. Ha a hosszú időn át eredménytelennek látszó lassú, szívós munka nem csüggeszti el a küzdőket, úgy az egyke nemzetpusztító veszedelme eltűnik és a nemzet útja szabaddá lesz a jövő felé. VADNAY TIBOR. A háború előtti magyar társadalomnak meglehetősen fejletlen szociálpolitikai érzéke nagyobb érdeklődést csak az amerikai kivándorlás és az „egyke" iránt tanúsított. Mi sem természetesebb, hogy a háború után — a kivándorlás ügye kiesvén kezünkből — ismét előtérbe lépett az „egyke" kérdése, különösen a Ma-