Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

18 nem mindenütt nagyobb a születési arány a katholikusoknál, mint a protestánsoknál, különösen a reformátusoknál. Ez ejtette jóhiszemű tévedésbe például Pezenhoffer Antalt, aki „A demográfiai viszonyok hatása a népesedésre" eimű munkájában majdnem kizárólag a vallási különbségnek tudja be az egyke különböző fokú elterjedését. Valószínű, hogy ebben is van valami. Én igen nagy jelentőséget tulajdonítok ebben a tekintetben a gyónás intézményének, amely a katholikus nőt sok esetben visszatartja a mesterséges gyermekkorlátozástól, míg a protestánsoknál hiányzik ez a köznépet nagy mértékben fegyelmező és bűntől visszariasztó vallási eszköz. A fő különbséget azonban mégis a két felekezet gazdasági helyzetének különbsége adja meg, de ebből nem szabad azt következtetni, hogy az egykét főképen gazdasági okok idézik elő, mert a birtokos vagy birtoktalan állapot csak magyarázza, de nem okozza, az egykét. Azok az erkölcsi defektusok ugyanis, melyeket föntebb mint az egyke előidézőit megjelöltem, a birtokos osztálynál sokkal sűrűbben jelentkeznek, mint a birtoktalan osztálynál s itt aztán a vallásnak csak annyiban van szerepe, hogy milyen ellenállást képes kifejteni ezekkel az erkölcsi defektusokkal szemben. Sajnosán látjuk éppen Pezenhoffer adataiból, hogy a katholicizmusnak sincs meg ezekkel szemben mindenütt az ellenállóereje (1. baranyai magyar és torontáli német katholikusok). Ha tehát az egykét alapjában véve erkölcsi okok idézik előr véleményem szerint főkép erkölcsi eszközökkel kell küzdeni ellene. Az egykével fertőzött nép lelkivilágát kell átalakítani. Ez leginkább a papok és a tanítók feladata, de nagy szerepe lehet ebben a tekintetben a népies propagandairatoknak, amelyek az egykének nemcsak a szülőkre, de magukra a gyermekekre háramló hátrányait ismertetik meg s fölkeltik a vágyat a gyermek, a minél több gyermek után. Az állam maga is sokat tehet abban az irányban, hogy az egykés vidékeken a felfogás megváltozzék. A törvényhozásba be kell vinni a faj védelem gondolatát: előnyben kell részesíteni mindenütt a többgyermekes családot és az ebből származó gyermeket és hátrányossá kell tenni a helyzetét az egykés családoknak és magának az „egyké"-nek. Itt különösen adókedvezményekre gondolok és az örökösödési jog gyökeres megváltoztatására olyanformán, ahogy azt Schneller Károly ajánlja.3 Ha az egykés család minduntalan anyagi hátrányt szenved egykéssége miatt, tehát éppen azt az anyagi előnyt nem éri el, amire a gyermekkorlátozással törekedett, lehetetlen, hogy ne igyekezzék a helyzetet előnyére megváltoztatni, ami idővel az egykéről vallott erkölcsi felfogását is módosítja. Ez utóbbira egyébként közvetlenül is lehet hatni az emberi hiúság fölkeltésével, ha például ünnepély keretében a hivatalos hatóságok által megjutalmaztatnak vagy érdem3 Népesedéspolitika — többtermelés c. tanulmányában. Sárospatak, 1922.