Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

19 rendet kapnak a sokgyermekes családok, ha bizonyos tisztségeknél a többgyermekesek előnyben részesülnek stb. Természetesen előre nem lehet megmondani, hogy ezeknek az intézkedéseknek meglesz-e a számszerű hatása, a bizonytalanságnak azonban nem szabad bennünket visszariasztani attól, hogy legalább megkíséreljük a gyógyítást. Azt hiszem, ha komolyan nyúlunk a kérdéshez és nem félünk az ajánlott radikális módszerektől, a siker nem maradhat el. Franciaországban már elérték legalább azt, hogy a születési arány a háború iszonyú vérvesztése dacára sem sülyedt tovább, sőt némileg magasabb, mint a háború előtt volt. Igaz, ők egy győztes háború után vannak, aminek lélektani hatását nem szabad lebecsülni, nekünk azonban viszont nagy előnyünk, hogy az egyke az országnak aránylag csak kis résében hatalmasodott el, másrészt valószínű, hogy a születési arányunknak ez a mostani leszállása, amely különben is inkább csak a városokban jelentkezik, nem azoknak a mélyreható erkölcsi okoknak a következménye, amelyek egyes vidékeken már a háború előtt is lenyomták a születési arányt. LOVRICH JÓZSEF dr. A háború borzalmas következményei között nemcsak a teljes anyagi leromlást látjuk, hanem még inkább az erkölcsi kérdésekben való laza felfogást. Amíg régente általában a nagy jóléttel kapcsolatos könnyelműség, most inkább a szomorú kényszerűség követeli, hogy a család szaporodását megakadályozzák. Kétségtelenül megállapítható, hogy nagy és hatalmas nemzet csak az lehet, melynek számtalan erőteljes, ép tagja van. A gyengébbet legyőzi, beolvasztja az erősebb, a kevesebbet elnyomja a több; matematikai pontossággal megállapítható, hogy a rendkívül nagyszámmal előtérbe nyomuló fajok eltüntetik a föld színéről a sorvadt, erőtlen, kevésszámú nemzeteket. Nemzeti szerencsétlenségünket semmi sem tetézi annyira, mint az évtizedek óta lavinaszerűen terjedő „egyke" divatja. Az „egyke" mérhetetlen pusztításait legjobban bizonyítja az a szomorú tény, hogy egynéhány évtized alatt kihal a család, sorvad, pusztul a nemzet! Egész falvak, vidékek csendesek a némaságtól, mert nincs gyermek! Egyenlegünk nemcsak azért romlik, mert kevesen születnek, hanem azért is, mert a megszületett gyermeket fölnevelni nem tudjuk. Pusztul, vész nemcsak a betegen született gyermek, hanem az is, aki egészségesen születik, mert a sok előítélet, tudatlan, rossz gondozás időelőtt sírba viszi a jövő hajtásait. Még alig egy-két évtizede megütköztünk azon, ha 2*