Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A külföldi kölcsön

a tévesnek bizonyult és ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a külföldi kölcsön, amelynek összege oly csekélyre zsugorodott össze és amely így a megoldásra váró feladatok tömegéhez képest vajmi jelentéktelen, önmagában véve nem képes a gyökeres szanálás létrehozására. A kölcsön által nyújtott kétségtelenül értékes támogatás mellett föltétlenül szükség van saját erőink minél teljesebb megfeszítésére és egy koncepciózus, szerves gazdaságpénzügyi programm alapján való tervszerű munkálkodásra, ha a pénzügyi és gazdasági életünket újra szilárd alapokra kívánjuk fektetni, amely azután lehetővé teszi majd, hogy a kölcsön elfogytával saját lábunkon tudjunk tovább járni. Az eddigi egyoldalú fiskális pénzügyi politikát, amely főképen a nem éppen szerencsés adópolitikában merült ki, föl kell hogy váltsa egy gazdaságpénzügyi politika, amely nem csupán az államháztartás egyensúlyának mechanikus helyreállítását tűzi ki feladatául, hanem az infláció, a pénz értékcsökkenése következtében beteggé vált gazdasági életünk tervszerű gyógyítását is programmjába veszi, hiszen enélkül az államháztartás egyensúlyát is csak átmenetileg lehet helyreállítani. Ne feledjük, hogy a papírpénz stabilizálásától még nagyon hosszú út vezet a régi jó pénzhez: a rövidlejáratú hitelek útján forgalomba bocsátott aranyértékű utalványhoz és így a papírpénz értékének stabilitása — bár automatikusan bizonyára jótékonyan fog hatni az egész gazdasági szervezetre — a betegségeket meg nem fogja szüntetni. Szükség lesz tehát többek között megfelelő hitelpolitikára, amely tönkretett államhitelünket — a multak nagy bűneinek reparálásával — különösen a belföldön újra talpraállítja és ezzel a modern adóztatásnak egyik legmegfelelőbb, a termelő tőkét leginkább kímélő eszközét adja vissza a pénzügyi kormányzat kezébe. A magánhitelt is a valorizáció szilárd alapjára kell helyeznünk, ha a takarékosságot fejleszteni, a tőkeképződést előmozdítani és a negrendült bizalmat pénzünk iránt tökéletesen helyreállítani akarjuk. Ma már a falusi bakter is tisztában van azzal, hogy a legnagyobb fedezet sem ér egy fabatKat sem, ha a kölcsön vagy betét értékében (jószágvásárló erejében) lehetőleg megrögzítve nincsen, és ha — bár formailag azonos —, de vásárló erő, jószágérték tekintetében változó pénzjegyben is visszafizethető. Vegyen erről tudomást a pénzügyi kormányzat is és vonja le az ebből önként adódó következtetéseket. A termelés és a takarékos fogyasztás szempontjai által irányított export- és importpolitika szintén sokat tehet gazdasági megerősödésünkre, kereskedelmi mérlegünk megjavítására és így pénzünk külföldi árfolyamának megszilárdítására. Döntő fontosságú a többtermelés előmozdítása és a keres-