Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A külföldi kölcsön

9 kedelem föllendítése egyrészt az útbanálló akadályok elhárításával, másrészt céltudatos, irányító és támogató intézkedésekkel. Adópolitikánkat is az adott helyzethez kell szabni. Amíg a véglegesen stabil pénz révén gazdasági életünk teljesen egyensúlyba nem jön, hasztalan próbálkozunk kivetésszerű személyes jövedelmi- QS vagyonadókkal. Ezek nem sokat hoznak a konyhára, a folyton ingadozó jövedelmek és vagyonok mellett nagy igazságtalanságokra vezetnek és kivetésük, valamint behajtásuk óriási tisztviselő'-apparátust igényel. Ehelyett egyelőre az egyszerűbb adóztatási formákhoz kell visszatérnünk, már a pénzügyi adminisztráció roppant terhének csökkentése érdekében is. Vissza kell térnünk a hozadéki, fogyasztási, a forgalmi adókra, illetékekre, vámokra és adórendszerünknek súlypontját ezekre kell helyeznünk. Törekednünk kell régi adóinknál lehetőleg az aranyparitás elérésére, amire bennünket a szanálási programm amúgyis kötelez. Ez azonban korántsem jelent nagyobb közterhet a mostaninál, amidőn a közvetlenül fizetett köztartozások átlagos összege egy főre csupán 25 aranykorona a békebeli 50 koronával szemben, mert közvetve: az infláció és a különböző elárusítási és kiviteli korlátozások útján az egyesek jóval erősebben vannak megadóztatva, mintsem gondolnák. Az adóteher tehát nem lenne nagyobb, csak az adóztatás válnék az egész vonalon közvetlen/né és nyílttá. Ne próbálkozzunk új adónemekkel, hanem igyekezzünk javítani és tökéletesen végrehajtani a már meglévőket. Szüntessük meg az adóztatás terén jelentkező kaotikus állapotot és jogbizonytalanságot, amely a hirtelenül készült törvények és rendeletek természetes következménye. A gazdasági élet igen súlyos terheket arányos és igazságos adóztatás, valamint pénzügyi jogbiztonság mellett könnyebben visel el, mint a látszólag kisebb adóterhet igazságtalanságokkal és jogbizonytalansággal súlyosbítva. Likvidálni kell továbbá, még engedmények árán is, a régi adótartozásokat, hogy az adminisztráció egész erejét a folyó adóztatásra fordíthassa. Nem az adókulcsok emelése eredményez több bevételt, hanem a jó végrehajtás, a pénzügyi adminisztráció tökéletesítése. A kiadások apasztását nagy mértékben szolgálná a személyzeti kiadások csökkentése. De ez csak úgy vihető keresztül, ha gyökeres szervezeti változtatásokat teszünk, azaz megszüntetjük a túlzott centralizációt, a cél nélkül való aktagyártást és visszaadjuk a minisztériumokat igazi hivatásuknak, tehát nem adminisztráltatunk velük végső fokon apró-cseprő konkrét ügyeket, hanem a minisztériumokat rendeltetésüknek megfelelően kormányzati feladatok ellátására szervezzük át. Feladatkörüket a gazdasági és a pénzügyi politika irányítására, a törvények és rendeletek szakavatott és gondos készítésére, elvi kérdések eldönté-