Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A külföldi kölcsön

7 földi kölcsön fölvételét tervezte. Ebből elsősorban államháztartásunk egyensúlyának hosszabb időre való biztosítása vált volna lehetségessé, de maradt volna még jelentékeny összeg beruházásokra is, amelyekkel állami üzemeinket jövedelmezővé tudtuk volna tenni és egyben gazdasági életünk föllendülésének általános előföltételeit is megteremthettük volna (talajjavítás, vízlecsapolás, csatornázás, erdősítés, útépítés, lakóházak építése stb.). Ismeretes azonban, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága csupán 250 millió aranykorona kölcsön folyósítását hozta javaslatba, még pedig kizárólag arra a célra, hogy a magyar államháztartás egyensúlya két és fél évre föltétlenül biztosíttassék, hogy így a magyar pénzügyi kormánynak módjában legyen ezen kíméleti idő alatt megfelelő adóztatási intézkedésekkel az államháztartás rendjének végleges biztosítása. Fájdalom tehát, a külföldi kölcsön segítségével csupán az államháztartás mechanikus egyensúlyának helyreállítását tudjuk elérni, de ezt is csak úgy, ha magunk is rendkívüli erőfeszítéseket teszünk, ellenben külföldi kölcsönt közvetlenül az állam nem kap arra a célra, hogy a magyar gazdasági életet lendületbe hozva, az államháztartás egyensúlyát organikus alapon szilárdan megteremtse. Remélhető azonban, hogy a magyar magángazdaságnak sikerülni fog a külföldi tőkét bekapcsolni életrevaló vállalatainkba, mihelyt pénzünk értékének megszilárdítása valóra válik. E tekintetben Ausztria példája reménytkeltő. Ismeretes ugyanis, hogy a szanálási akcióval párhuzamosan Ausztriában megindult a külföldi tőke érdeklődése az osztrák ipari papirosok iránt, amelyeknek árfolyama stabil korona mellett is rövidesen átlagban ötszörösre emelkedett. Nincs kizárva az sem, hogy a magyar állam a pénzügyi kölcsönön kívül később még egy beruházási kölcsönt is fog kapni. Ha sem ez, sem a külföldi tőke érdeklődése magángazdasági vállalataink iránt be nem következik, tehát gazdaságilag nem tudjuk erőteljesen alátámasztani a pénzügyi szanálás munkálatát, félni lehet attól, hogy a külföldi kölcsön elfogytával államháztartásunk újra zavarokba juthat. Mindenesetre törekednünk kell bevételeink tervszerű fokozásával és kiadásaink csökkentésével arra, hogy a külföldi kölcsönt a két és félévi deficit — úgy, amint ezt a tervezet számításba vette — föl ne eméssze és így abból a későbbi időkre is maradjon. Időközben helyre kell állítanunk a belföldön is az állampapírok iránt megrendült bizalmat, hogy szükség esetén kölcsönt tudjunk fölvenni a belföldön is. Sokan voltak, különösen a kölcsön eszméjének fölvetése idején, akik a külföldi kölcsönt csodaszernek hitték, amely minden bajunkat egymagában és egycsapásra meggyógyítani képes és minekünk semmi mást nem kell tennünk, csak a kölcsönt elfogadnunk. Ez a keleti kényelmünkből folyó optimizmus teljesen