Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

29 elvekké való felfújása) és ezt a nehézséget azzal az érveléssel próbálta elhárítani, hogy az egyes államok magukban szuverénnek tartott jogrendje sem lehet meg ily természetjogi alapvetés nélkül, mert minden pozitív jogrendet szükségkép egy „jurisztikus hipothézisw-re kell építeni.87 Ezt az állítólagos jurisztikus hipothézist már ismerjük : azonos ez azzal a bizonyos alapnormával, amelynek érvényességére egy magában álló jogrend szuverénitása támaszkodik. Ez a norma, amely a hatályban levő jog által létesített főhatóságnak való engedelmességet parancsol, Kelsen szerint, mint láttuk, a nemzetközi jogban emelkedik jogelvvé. Minthogy azonban kitűnt, hogy az a nemzetközi jog, amelyben ez a szabály megtalálható volna, nincsen sehol, vizsgáljuk meg most egy kissé közelebbről a másik módszert, amellyel Kelsen ennek a normának az elméleti igazolását szintén lehetségesnek tartja és amelyről ő maga is azt mondja, hogy oly követelményre mutat rá, amelynek a jog fogalmához semmi köze nincs. Nos, ez a követelmény Kelsen szerint az értékelés ökonómiája és ez másfelől e gondolkodás ökonómiája amaz elvének felelne meg, amely a természettudományi hipothézisek szerkesztésének szab irányt. Miként a gondolkodás ökonómiája azt követeli, hogy mennél egyszerűbb formulákkal mennél több tapasztalati tényt tudjunk megmagyarázni, ugyanúgy szerinte a normatív értékelés is oly normákhoz igazodik, amelyekkel az értékelésnek, a motivációnak mennél több esetét lehet megmagyarázni, akár azért, mert az illető motivációknál valóban egy ilyen norma játszotta a döntő szerepet, akár azért, mert az illető norma a megfelelő külső magatartásnak hipothetikus értelmezésére alkalmas; vagy más szavakkal, mert bizonyos magatartás olyan, mintha az illető norma képzete determinálta volna.38 Kelsen itt egész elméletével a lehető legveszedelmesebb lejtőre került! Elsősorban azért, mert a „Sein" és „Sollen" állítólag áthidalhatatlan, merev „logikai" dualizmusát végkép csúffá teszi az az engedménye, hogy normákat tények értelmezésére felhasználhatónak ítél, másodsorban és még inkább azért, mert a „jurisztikus" hipothézis épen csak annyira és oly értelemben norma, mint a természettudományi hipothézis : t. i. amennyiben ez is, az is, ha beválik, felhasználható a helyes megítélés szabályozására, mint minden álta'ános igazság.39 Ezért az „értékelés ökonómiájáról" beszélni nemcsak hogy 37 Das Problem der Souveranitat, S. 252. f. ss U. o. S. 96. ff. 39 Husserl észrevette ezt és eléggé meglepő, hogy Kelsen, aki pedig Husserl disztinkcióira ismételten hivatkozik, nem vette észre, hogy ezt épen ezért, teljesen jogosulatlanul teszi, hiszen Husserl épen a nominális disztinkcióból eredő tévedések elkerülése végett hívta fel a figyelmet az „ideális" és „reális" tudományoknak esszenciális alapon való szétválasztására. Ez a megkülönböztetés pedig a Kelsen-íélét épen derékszögben keresztezi és a Kelsen-ié\t normatív tudományok vonalát ideális és reális