Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

30 képtelenség — hiszen az értékelésnek minden esetben valamely normához kell alkalmazkodnia40 és hogyha ez a norma „ökonómiát" ír elő, akkor sajátos „ökonómiai" értékelésről van szó —, hanem teljesen fölösleges is, mert a hipothézis minden esetben csakis tények értelmezésére szolgáló ítélet és ha értékelésről van szó, ez semmit sem változtat a helyzeten, mert az értékelés is csak mint a tények egy csoportja kerülhet hipothétikus értelmezés alá. És itt Kelsen akaratlanul végzetes kulcsot adott kezünkbe álokoskodásainak kibetűzésére, amikor vesztére a természettörvény analógiáját említette. Ez az analógia ugyanis sokkal messzebb megy, mint ahogy Kelsen gondolja. Ha szemügyre vesszük a legáltalánosabb természettörvényt, amelyet ismerünk, azt nyers formájában a következőkép fejezhetjük ki: Tapasztaljuk, hogy a testek egymással szemben úgy viselkednek, mintha valamely hatalom arra késztetné őket, hogy kölcsönösen bizonyos egyensúly-viszonyt igyekezzenek fenntartani, miért is fel kell tételezni, hogy „létezik" ily hatalom, amelyet nehézkedési erőnek nevezhetünk. Ha most megpróbáljuk ugyanezzel a kulccsal kibetűzni a Kelsen-ié\e alaphipothézis valódi alakját, akkor az következőképen lesz bevezethető: Tapasztaljuk, hogy az emberek bizonyos csoportokon belül egymással szemben úgy viselkednek, mintha valamely hatalom arra késztetné őket, hogy kölcsönösen bizonyos egyensúly-viszonyt igyekezzenek fenntartani, miért is fel kell tételezni, hogy .„létezik" ily hatalom, amelyet állam-nak nevezhetünk. A hipothézis az egyik esetben úgy szól, hogy „létezik" a gravitáció, a második esetben úgy szól, hogy „létezik" az állam. Ezek nem normák, hanem theoretikus tételek. Ha azonban igazak, akkor igaz az a konklúzió is, hogy e hatalmak „parancsainak" engedelmeskedni ajánlatos. íme, a Kelsen-\é\e „alapnorma", a „jurisztikus hipothézis" valódi alakja ! Ha ez a „norma" jogszabály, akkor a gravitáció törvénye technikai szabály ! Mert ugyanúgy nyugszik a konstruktív-technika szabályainak érvényessége a gravitáció hipothézisén, mint ahogyan a jogszabályok érvényessége az állami lét hipothézisén nyugszik.41 normatív tudományokra töri szét, ami pontosan azonos a megkülönböztetéssel, amelyet mi tettünk autonóm és heteronom normatív tudományok között. Kelsen sajátságos módon mindig másról beszél, mint a tekintélyek, amelyeket idéz! (V. ö. Husserl, Logische Untersuchungen, 2. A. I. S. 155. ff., 178., ehhez Kelsen, Der soziologische usw. Staatsbegriff, S. 81.). 40 V. ö. szerző említett dolgozatában mondottakkal : „Felelősség és szükségszerűség." Társadalomtudomány. 1923. évf. 395. sk. 1. 41 Kelsen alábecsülte ezt az analógiát, Sander viszont túlbecsüli, mert nem veszi észre, hogy hol van ennek az analógiának a határa. Pedig ezt a határt könnyen megtalálhatja mindenki, aki figyelemre méltatta azt a nagy logikai harcot, amelyet az utóbbi évtizedekben Dilthey, Windelband, Rickert, Símmel, Spranger, Max Weber, Gottl és mások oly diadalmasan vívtak meg a naturalizmus tudományelmélete ellen. E határ ugyanott van, ahol — Rickert-ie\ szólva — a természettudományi fogalomalkotás határai vannak. Helyesen figyelmeztetnek a transzcendentális ideálizmus hívei —