Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

22 akarattal kell párosulnia, hogy abból pozitív jog, tételes jog legyen.18 Ezzel persze Stammler nem sokat koncedált, hiszen tartalom nélkül minden forma üres. Ezzel tehát még Stammler nem lépett ki a formális elemzés kereteiből. Ez a kilépés szerinte az „érvényes jog* fogalmával kezdődik. Ezért azután Stammler elejti az érvényesség gondolatát — amelyet pedig formális jogfogalmába mint láttuk, valamikép mégis felvett —, midőn a pozitív jogot az érvényes joggal állíja szembe. Ez az érvényesség — amely más néven mint „kötelezőség", „érvényességi igény" a formális jogfogalomnak jellegzetes kritériuma volt — szerinte a pozitív jognak csodálatosképen csak egy részét illeti meg! Az érvényesség tehát Stammler szerint nem nélkülözhetetlen jegye a pozitív jognak, sőt egyenesen közömbös a pozitív jog szempontjából.19 Valamely norma érvényessége Stammler szerint „a megvalósítás lehetőségét" jelenti. Mármost ezt a disztinkciót — mint Stammler-né\ igen gyakran — kétségkívül fedi némi homály. Nem szükséges, mondja Stammler, hogy egy bizonyos jogi akarat tényleg meg is valósíttassék, elég, hogy erre meg legyen a képessége bizonyos adott viszonyok között.20 Ha tehát jól értjük Stammler-ty szerinte a pozitív jog érvényessége azt jelentené, hogy annak hatályát általában a priori valószínűnek kelljen tartani. Később látni fogjuk, hogy ez a disztinkció valóban helyes, de ugyanakkor látni fogjuk azt is, hogy ez az érvényesség ily értelemben a pozitív jognak vagyis sallangok nélkül szólva, a jognak nélkülözhetetlen vonása. Stammler nem tartja annak, mert ezzel fel kellene adnia a formális meghatározással elfoglalt összes pozícióit és el kellene ismernie, hogy a formális jogfogalom egyáltalában nem jog. Hogy ezeket a pozíciókat mégis megmentse, kétségbeesett kísérletet tesz Stammler a pozitív jog és érvényes jog szétválasztására. „El lehet gondolni — úgymond — hogy valahol egy törvénykönyvet találnának, amelynek érvényessége idő és hely szerint kétséges vagy taljesen ismeretlen volna: 18 „Das gleichmássige formaié Verfahren das jener (t. i. der Rechtsbegriff) bedeutet, kann nun aber in Wirklichkeit nur erlebt werden, sobald es eine begrenzte Anwendung gefunden hat. Ein besonderes Wollen, das nach dem bedigenden Qedankengange des Rechtes bestimmt ist, nennen wir dann auch ein Recht. .. . Die Vorstellung des Rechtes ist dasselbe was wir positives oder gesetztes Recht nennen .. . positiv oder gesetzt heisst der bedingte Bestandteil eines besonderen rechtlichen Wollens . .. so gibt es kein anderes Recht, als positives oder gesetztes Recht" Theorie, S. 119 f. >9 V. ö. Theorie, S. 133. 20 „Bei dem Gelten des Rechtes ist es die Kategorie der Wirklichkeit die zu der Vorstellung eines besonderen Rechtsinhaltes hinzutritt. .. es braucht nicht das Ziel der rechtlichen Zwecksetzung als bewirktes Geschehnis bereits vorzuliegen, wenn diese Zwecksetzung für sich genommen in ein empfindbares Dasein treten soll. Folglich is est nicht das tatsáchliche Vollenden eines bestimmt gesetzten Wollens das die Geltung des letzteren bedeutet, sondern die Fahigkeit sich in gegebener Lage auch wirklich durchzuführen. Die Geltung eines Rechtes ist die Mö^lichkeit seiner Durchsetzung." Tehorie, S. 117. V. ö. Wirtschaft und Recht, S. 163.