Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

23 ezt a technikus jogtudomány azonban mégis módszeresen taglalhatná, mint minden más tételes jogot." 21 Stammler-nek ebben egészen kétségtelenül igaza van, de ami ebből kiviláglik nem az, hogy az érvényesség nem volna kritériuma a jognak, hanem az, hogy a jogtudomány nem tudja a jogot a nem-jogtól megkülönböztetni: ugyanaz a tétel, amelyet fejtegetéseink élére állítottunk! Ebből pedig korántsem az következik, hogy mármost a jogtudomány terhére hátrányos konklúziókat kellene levonni, miként azt a dogmatikus naturalizmus némelykor tette, 22 hanem az a belátás, hogy a jogász nem érheti be a jogtudománnyal, hanem azon valamikép túl kell mennie. Miként Stammler, Kelsen is a norma-jellem elemzéséből indult ki és azt találta, hogy~a~jog „hipothetikus ítélet."23 Ezzel azután Kelsen ki is merítette mindazt, amit a jogszabály jellegzetes formájáról mondani tudott és ez — ha egyáltalában helyes — nyilvánvalóan túl kevés lévén arra, hogy a jogszabályt egyéb feltételes normatív ítéletektől megkülönböztesse, annak jellegzetes tartalmát volt kénytelen elemzés alá venni, abban a reményben, hogy ott a keresett kritériumot megtalálja. Itt mindenekelőtt olyasvalami tűnt szemébe, amit már előtte is sokan igyekeztek a jogszabály jellemzésére felhasználni : nevezetesen az, hogy a jogszabály valaminő kényszer alkalmazását helyezi kilátásba, röviden szólva, hogy a jogszabálynak kény szerszankciója van.24 Ez a kényszerszankció azonban két súlyos okból nem alkalmas, mint formális kritérium a jogszabály meghatározására : egyfelől kevés, másfelől sok. Kevés, mert egy szabály, amely kényszerszankcióval van felszerelve, még nem feltétlenül jog- ; szabály, lehet épenséggel „önkényes "norma is, ha egyáltalában norma; sok, mert a kényszerszankció megállapítása nem nélkülözhetetlen alkatrésze a jogszabály tartalmának : a jogszabály nemcsak tényleg, esetlegesen, hanem elvileg is lehet lex imperfecta; minden nehézség nél21 Theorie, S. 133. 22 Simmel-t jellemző éleslátása itt sem hagyta cserben. V. ö. Die Grundfragen der Soziologie. 2. A. S. 24. f.: „Es ist eine Eis;entümlichkeit unseres Geistes, dass er auf begrifflich noch unsicheren Fundamenten doch ein sicheres Gebáude aufführen kann: physikalische und chemische Feststellungen leiden nicht unter der Dunkelheit und Problematik des Begriffes der Materié, rechtliche nicht unter dem Streit über das Wesen des Rechts und seiner ersten Grundsátze." 23 V. ö. Hauptprobleme, S. 251. ff. 24 Az úgynevezett „szűkebb értelemben vett jogszabály" meghatározásánál : „Die Sanktion die der Rechtssatz . . . enthalten muss ..." és „Es zeigt sich dass der die Untertanen verpflichtende Rechtssatz allén bisher aufgestellten Vorderungen entspricht wenn er einen Willen des Staates zu strafen oder zu exequieren . . . enthált." Hauptprobleme, S. 205. ff. V. ö. S. 349: „Der Rechtssatz muss eine Anwendungsklausel enthalten !u ahol is az „Anwendungsklausel" épen a szankció megállapítását tartalmazná. V. ö. még Das Problem der Souveránitat, S. 13.: „Dabei wird hier das Recht als Zwangsordnung d. h. als ein System von Zwanganordnenden Normen vorausgesetzt. Der Zwang ist als charakteristischer Inhalt der Norm .. . aufgefasst." /