Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - A pénzügyi talpraállítás társadalmi nehézségei Ausztriában

8 tehát a viszonyok akkor, mikor a korona árfolyama megállapodott és Ausztria a fennálló munkabérek mellett nem volt többé versenyképes. A szakszervezetek központi bizottságának kimutatása szerint 1922 december havában 620.573 szervezett bécsi munkás közül csak 275.733 (44.53°/o) dolgozott teljes, 206.257 (33.24%) megrövidített munkaidőben és 138.583 (72.33%) volt munka nélkül. Különösen nagy volt a válság a fém- és érciparban, mert Németország, melynek valutája ekkor kezdett ugrásszerűen romlani, sokkal olcsóbban dolgozhatott. Azonban épen a testvérnép nemzeti szerencsétlensége, a Ruhrvidék megszállása és a német termelés beállott nagy válsága jött az osztrák ipar segítségére. A „Ruhrkonjunktura" járult legnagyobb mértékben az ipari munkátlanok számának csökkentéséhez, a nyár folyamán pedig azok a nagyarányú építkezési munkák, melyekre Bécs városának szociáldemokrata vezetősége annyira büszke. Minthogy a német gazdasági élet kezd felocsúdni a válságból és a termelés intenzívebbé tételére megszüntette a 8 órai munkanapot, az osztrák ipar megint nagy nehézségekkel kezd küzdeni, melyeken a munkaadók bérleszállítással és a 8 órai munkanap meghosszabbításával akarják magukat átvágni. A helyzet ma körülbelül ugyanolyan, amint egy évvel ezelőtt volt. A munkaadók szerint az állam pénzügyi helyzetének javítása érdekében és a szociálpolitikai törvényekkel rájuk rótt terheket ők csak úgy bírják tovább viselni, ha a termelést a munkások terhére olcsóbbá tehetik. A munkások és alkalmazottak viszont, kiknek érdekeit a hatalmas szociáldemokrata szervezet képviseli, azt az álláspontot foglalják el, hogy a „szanálás" az életet megdrágította és a munkabérek felemelésére van szükség. A 8 órai munkanapot pedig — már politikai presztizs-ből is — megtámadhatatlan vívmánynak jelentettek ki. 2. A szociáldemokrata-párt és a népszövetségi kölcsön. A Marxista-szervezet semmit sem veszített erejéből. A tagok száma 1922-ben csak 29.828-cal, mindössze 3%-kal csökkent és következőkép alakult: Ebből Férfiak Nők összesen o/o 817.237 232.712 1 049 949 100 1. Munkás 540 691 182.894 723.585 68 91 2. Alkalmazott 276.546 49 818 326.364 31 09 a) Magánalkalmazott ... ... 107.061 369.71 144.032 13.72 b) Közalkalmazott ... ... ... 169.485 12 847 182 332 17 37 A szakszervezetek budgetjéből csak néhány adatot akarok felhozni a pénzérték állandósulása idejéből. Pártadóként fizetett 1923 júliusban : Nyomdász heti 14.000 K-t Heimarbeiterin heti 1.000 K-t Szűcs „ 4 000 „ Keresk. alkalmazott havi 7.000 „ Gépész „ 3.000 „ Vasutas, postás „ 6 000 „ Fémmunkás „ 1.000 „ Banktisztviselő fizetése 2% át Hogy ekkora táborra támaszkodó politikai párt hogyan gondolkozik a genfi megállapodásokról és az azokon felépülő szanálási