Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában
338 nagyobb, úgyszólván döntő fontosságra emelkedtek, szükséges volt ezen a rendszeren változtatni. A gyáripar különböző ágaiban dolgozó egy szakmához tartozó munkásokra vonatkozólag nem lehet megfelelő kollektiv szerződést kötni. Egy bútorgyári asztalosmunkás egészen más feltételek között dolgozik, mint pl. egy olyan, aki valamely kémiai gyárban előállított szerek csomagolásához szükséges ládákat készíti. Utóbbi érdekei közelebb állnak azon munkásokéihoz, akik ugyanabban a gyárban szappant főznek, vagy illatszereket csomagolnak, mint a bútorgyári munkásokéhoz, vagy mondjuk egy játékszergyár munkásának érdekeihez, aki különben szintén ládákat készít. Kollektiv szerződést mindezen a legkülönbözőbb üzemekben alkalmazott asztalosokkal kötni nem lehet, mert nem található meg a szerződés megkötéséhez szükséges közös érdekalap sem a munkásoknál, sem a munkaadóknál, akik egészen különböző feltételek mellett dolgoztatnak. A bútor-, játékszer- vagy kémiai gyár tulajdonosai gyártmányaikat a legkülönbözőbb viszonyok mellett helyezhetik el, gyáruk jövedelmezősége és ezzel az általuk fizetendő munkabérek teljesen különbözők. De más okok is késztettek a szakszervezetek átalakítására, illetőleg a szervezkedési alap megváltoztatására. A sztrájkot épp a kollektiv szerződések rendszere folytán egyfajta üzemű gyárakban, vállalkozásokban rendeli el a szakszervezet, ha a munkások érdekeinek megfelelő szerződést nem tud kötni a munkaadókkal. Lehetetlen volna pl. a kémiai vagy játékszergyár saját fuvarosainak megtiltani a munkát, őket sztrájkba kergetni s így az egész üzemet a gyárakban veszélyeztetni azért, mert a szállítási vállalatok munkaadói és alkalmazottaik közt nem jött létre megfelelő bérszerződés. Végül még az üzemi tanácsok (Betriebsrat) intézménye is, melyről alább még lesz szó, szükségessé tette és siettette az átszervezést. A szakszervezetek érdeke, hogy az üzemi tanácsokban az ő bizalmi embereik üljenek, hogy a munkásságnak ne legyen kétféle bizalmi képviselete. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a szakszervezeti bizalmi emberek is üzemek szerint választatnak és valamely üzemben alkalmazott különféle szakmájú munkások és alkalmazottak egyazon szakszervezet tagjai. Különben egy-egy üzemben dolgozó munkásoknak szakmájuk szerint külön-külön bizalmiembereiknek kellene lenni és ez a munkásképviselet nem dolgozhatnék párhuzamosan az üzemi képviselettel, az üzemi tanáccsal. Az 1920. évi első németországi szakszervezeti kongresszus határozta el a szakszervezetek átszervezését az ipari üzemcsoportok szerint (Umformung des Berufs in den Industrieverband). Ilyesformán egy szakszervezetben van valamely hotel portása, telefonos kisasszonya, pincérje, szakácsnője stb. A szakszervezetek működési köre az Ausztriában törvényes alapon létrejött szociális reformok következtében (munkáskama-