Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

339 rák, üzemi tanács, munkanélküli, segély) megváltozott. Legfontosabb feladatuk kedvező munkafeltételek elérése. E célból kezdeményezik és vezetik a tárgyalásokat a munkások és munkaadók közt, kötik a kollektiv szerződéseket és őrködnek azok megtartásán. A hatóságok tudomására hozzák, ha a munkások javára szolgáló védelmi intézkedéseket a gyárakban nem tartják meg. Foglalkoznak továbbá munkaközvetítéssel, ingyenes jogvédelemben részesítik a munkásokat a munkaviszonyból vagy szakszervezeti működésükből folyó peres esetekben. A másik és legrégibb működési köre a szakszervezeteknek a munkások anyagi támogatása. Utazó elvtársaiknak szállást és pénzbeli segélyt nyújtanak, tagjaikat támogatják, ha önhibájukon kívül munka nélkül vannak, továbbá költözködés, haláleset, rokkantság vagy egyéb szükség alkalmából. Gondoskodnak még a szakmabeli statisztikáról is, továbbá a munkások neveléséről és a propagandáról. Az utóbbi célból könyvtárakat szerveznek és tartanak fenn és szaklapokat adnak ki. Az említett anyagi támogatás, de meg a szakszervezet sokféle feladatának teljesítése céljából tagdíjakat szednek, melyek a munkabérek, valamint aszerint különbözők, hogy egyik szervezet tagjai inkább igénybe veszik a munkanélküli segélyt mint egy másikéi. A bank- és takarékpénztári tisztviselők vagy a fémmunkások sokkal nagyobb tagdíjat fizetnek, mint a házi eselédek vagy az otthon dolgozó munkásnők szervezetének tagjai. A szakszervezeti mozgalom jellege lényegesen megváltozott az új Ausztriában. Eégebben a munkaadók nem szívesen látták erősödésüket és terjeszkedésüket, mert őket tartották a munkások ösztönzőjének egyre fokozottabb anyagi igények emelésére. Jelenleg azonban a szakszervezetek irányításának köszönhette az új köztársaság, hogy a munkásság nem ment át a forradalmi időkben a szindikalista és a kommunista táborba. A szakszervezetek ugyanis a fennálló társadalmi formák közt iparkodnak a munkásságnak minél előnyösebb anyagi helyzetet kivívni a szindikalistáknak az üzemi eszközöket kisajátító és a kommunistáknak a proletárdiktatúrát hirdető elveivel szemben. Működésük a munkaadóknak a háború utáni forradalmi időkben kívánatos lett, mert nélkülök a munkássággal kollektiv szerződéseket nem lehetett volna kötni és a pénz elértéktelenedése, meg a munkakedv csökkenése folytán a sztrájkok állandóak lettek volna. Természetesen még kívánatosabb, sőt nélkülözhetetlen lett a munkásságra nézve ezen szabadszervezetek működése, a pénz állandó romlása és a drágaság sehol sem tapasztalt emelkedése miatt, mely a megélhetést folyton veszélyeztette. A munkások béremelési követelését, mellyel az osztrák korona értékcsökkenésének minden egyes újabb fázisánál fel kellett a munkásságnak lépnie, a szakszervezetek képviselték. Ilyesformán a szakszervezetek a munkásság hivatalos képviselőivé váltak s mindjobban 22*