Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Művészeink nemzetisége és társadalmi helyzete a középkorban

'\ MŰVÉSZEINK NEMZETISÉGE ÉS TÁRSADALMI HELYZETE A KÖZÉPKORBAN. magyar művészet történetének sok kérdése vár még megoldásra, amit az ország műemlékekben leggazdagabb részeinek elszakítása ugyancsak megnehezít. Az emlékeinkre és mestereikre vonatkozó egykorú írott adatok s a külföldi példákkal és az egymásközt való összehasonlításra szolgáló szemléltető anyag összegyűjtésével ugyanis még távolról sem végeztünk. Régibb íróink kiválóbb műemlékeinken külföldi neves mesterek keze nyomát keresték ott is, ahol az emlék szinte szervesen kapcsolódik be művészetünk egy-egy félig-meddig már földerített évszázados korszakának fejlődésébe. Mások egy-egy névre voltak annál büszkébbek, minél messzibb országból származtathatták ennek alapján a mestert, aki viselte; holott az minden valószínűség szerint itt született, dolgozott holtáig, s az ország határát talán életében nem lépte át. Régibb kutatóink a Bach-korszakban nálunk régészkedő s külföldön is idézett osztrák tanárok fölényeshangú írásainak csüggesztő hatása alatt többnyire értékükön alul becsölték meg emlékeinket. Talán ez volt egyik oka annak, hogy a következő nemzedék régi művészetünk föltárásában nem mutatott akkora buzgóságot, mint Henszlmann és kortársai. Ma fiatal műtörténetíróink ismét fokozottabb figyelemmel fordulnak régi művészetünk felé; de a megváltozott viszonyokban gyökerező okoknál fogva főleg csak újabbkori emlékeinkkel foglalkoznak. Ezeket, bár kétségtelenül idegenből hozzánk szakadt mesterek alkotásai, nem egy nemzeti vonatkozásuknál fogva kultúránk vagyonmérlegéből szintén nem lehet kiküszöbölni. Régi művészetünk leginkább vitatott kérdése az, volt-e addig, amíg a török hódoltsággal kapcsolatban az osztrák hatalom nemzeti kultúránkat el nem sorvasztotta, Magyarországon szervesen fejlődő művészi élet s ennek szolgálatában álló művészosztályf A kérdés első részére a leginkább meggyőző módon azzal felelhetnénk, ha megmaradt műemlékeinket a fejlődés sorrendjében képekben mutatnók be, amire, sajnos, temérdek díszműjellegű kiadványunk ellenére mindmáig nem került a sor. A középkori magyar művészosztály jelentőségére a legjobban úgy világi-