Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Felelősség és szükségszerűség 1. [r.]

394 IV. A felelősségről van szó. Ideje most már, hogy megvizsgáljuk, mit jelent voltakép a felelősség. A felelősség általában azt jelenti, hogy minden öntudatos személyiség viselni tartozik a helytelen magatartására mért balítélet folyományait. A felelősséget tehát az a balítélet állapítja meg, amely valamely magatartást helytelennek minősít. „Helytelen" ez nyilvánvalóan értékjelző, még pedig negatív értékjelző, amely valaminek bizonyos szempontból való értékét vitatja el. Kétségtelen tehát, hogy a szükségszerű tények kauzális szempontjából semmikép sem juthatunk a felelősség fogalmához, mert a felelősség, mint láttuk, valamely előzetes értékelés folyamánya. Már pedig az értékelés mindig kiválasztást és tehát többféle lehetőséget föltételez, a kauzális összefüggés ellenben mindig csak egyetlen lehetőséget enged meg: azt, amely tényleg, vagyis szükségszerűen áll fenn.14i?a tehát felelősségről beszélünk, akkor a cselekvést nem elméleti szempontból — más tényleges jelenségekkel való kauzális összefüggésében —, hanem értékszempontból — magában való értékére nézve — veszszük figyelembe; ez utóbbi esetben pedig nem a „szükségszerűség", hanem a „szabadság" kategóriáját alkalmazzuk. Ezen a ponton jól láthatjuk, mi az akarat szabadságáról folytatott vitában elfoglalt két ellentétes álláspont való értelme. Determinizmus és indeterminizmus két elvileg különböző álláspontról, két különböző tudomány szempontjából veszi figyelembe az emberi cselekvést, — ámde mindkét álláspont egyaránt jogosult, mert a kettőnek ellentéte a fogalomalkotás alapvető dualizmusára vezetendő vissza. A „szükségesség" a tapasztalati tudomány, a „szabadság" a normatív tudomány élőföltételezése és ellentmondás a kettő között éppoly kevéssé lehet, mint — Lange hasonlatával élve — színek és hangok között.15 14 Ezért nincs helye értékszempontnak a természettudományban, hiszen a természetben minden jelenség egymással szükségszerűen összefügg. „Natúr — mondja találó fordulattal Münsterberg — ist nur ein anderer Name für die Gesamtheit der grundsátzlich wertfreien Dinge." Philosophie der Werte. 2. Aufl. S. 9. 15 „Zwischen der Freiheit als Form des subjektiven Bewusstseins und der Notwendigkeit als Tatsache objektiver Forschung kann so wenig ein Widerspruch sein, wie zwischen einer Farbe und einem Ton." F. A. Lange, Geschichte des Materialismus. II. 3. Aufl. S. 404. A „Tatsache" kifejezés nincs helyén, egyébként azonban ez a megjegyzés lényegileg fedi a fogalomalkotás dualizmusáról fent mondottakat. Ezt a dualizmust már Kant hatalmas elméje kellőkép megvilágította, de mivel az „empirikus" és az „intelligibilis charakter" dualizmusa útján visszavezette rendszerének alapvető metafizikai-ismeretelméieti dualizmusára (Ding-Erscheinung), ezzel nagy mértékben megnehezítette a világOB belátást. Megjegyezzük még, hogy e dualizmus nem azonos azzal, amelyre Win-