Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Felelősség és szükségszerűség 1. [r.]

395 A lélektan — mint tapasztalati tudomány — determinista, mert oksági szempontokat alkalmaz, következőleg* nem kutatja, hanem már eleve föltételezi az akarat meghatározottságát;16viszont az ethika — mint normativ tudomány — indeterminista, mert értékszempontokat alkalmaz, következőleg ugyancsak nem kutatja, hanem már eleve föltételezi az akarat szabadságát. Az ethika szempontjából az akarat „képesség arra, hogy csak azt válasszuk, amit az ész... kiellfmék, vagyis jónak tart".17 Az észnek ez az ítéliete kötelezi, de nem köti az akaratot, miért is „a szabadságot, mint minden eszes lény akaratának tulajdonságát, föl kell tételezni".18 Ebben az értelemben „követelménye" a szabadság az értékelő „gyakorlati" észnek.19 Ennek a szabadságnak az érvényesítésére vonatkozik, ezt méltányolja vagy ítéli el az értékelés és pedig egyedül az alapul vett érték szempontjából, — minden más szemponttól függetlenül. Az értékelésnek ezt a sajátos függetlenségét nevezzük autonómiának. Az autonómia fogalma „azt jelenti, hogy az értékelés egyedül az értékek fogalmából vezetendő le, nem pedig valamely... létező dolog hatásából".20Az érték ugyanis nem valami létező, nem olyasvalami, ami van, hanem olyasvalami, aminek lennie kell, aminek meg kell valósulnia.21Minden értéknek ez az igénye valamely imdelband nagyhírű strassburgi rektor beszéde („Geschichte und Naturwissenschaft." Práludien. II. Bd. S. 136. ff.) hívta fel a figyelmet, mert ez utóbbi a tapasztalati tudományoknak, tehát az okság kategóriáját alkalmazó tudományoknak további felosztására vonatkozik. 16 Innen Meinongnak ama többször kifogásolt, dogmatikus ízű megjegyzése, hogy aki az oktörvényben hisz, következetesen nem lehet indeterminista. („ . . . wer an das Kausalgesetz glaubt, konsequenter Weise auch nicht Indeterminist sein kann". Psychologisch-ethische Untersuchungen zur Werttheorie. S. 209.) A hiba itt is a fogalmazásban van: ehelyett: „aki az oktörvényben hisz", helyesen ez lett volna irandó: „aki az oktörvényt alkalmazza". 17 Kant, Grundlegung zur Metaphysik der Sitten. Fritsch. S. 45. 18 U. o., S.' 86. — Az észparancs, a norma imperativ formájának csak úgy van értelme, ha feltételezzük, hogy az alany szabadon követheti az ész választását, amely a kellő magatartást az összes lehetségesek közül kiemeli. V. ö. Windelband, Normen und Naturgesetze. Práludien. II. S. 72—74.) Jgy követel az ethikai norma jó akaratot, az esztétikai norma szép érzelmeket és a logikai norma igaz gondolatokat. E követelésnek nem volna értelme a theoretikus állásponton, amely minden esetben csak egy lehetőséget enged meg. Ezért kell feltételezni a praktikus (normativ) állásponton az alany szabadságát az összes gondolható lehetőségekkel szemben: következőleg a szabadság minden normativ tudománynak egyetemes előfeltételezése; az esztétika éppúgy feltételezi az érzelem és a logika a gondolat, mint az ethika az akarat szabadságát. 19 V. ö. Kant, Kritik der praktischen Vernunft (Kehrbach) S. 158.: „Diese Postulate sind nicht theoretische Dogmata sondern Voraussetzungen (Kant húzta alá!) in notwendig praktischer Rücksicht" és S. 160.: „wie aber . . . die Freiheit möglich sei . . . wird dadurch nicht eingesehen, sondern nur dass eine solche sei, durchs moralische Gesetz und zu dessen Behuf postulirt." 20 Pauler. Az ethikai megismerés természete. 124. old. 21 U. o. 129. old.