Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Felelősség és szükségszerűség 1. [r.]

393 rosszabb munkáról, csak arról, amit az adott erők nyomása rendel. Aki jobban megérzi e nyomásokat, tovább maradhat a helyén, — aki kevésbbé, azt hamarabb elsodorják az események. (Ezért éppen Lloyd George, a leginkább korszerű politikus, a legérzékenyebb politikai szeizmográf, legtovább maradhatott a felszínen.) A bécsi tárgyalók sakkjátékosok, — a párisiak sakkfigurák. Ezért egyáltalában nem mindegy, hogy Bécsben Metternich és Talleyrand, — ezért csaknem mindegy, hogy Párisban Lloyd George és Clémenceau — vagy akármilyen tucatférfiak dugják-e össze fejüket. Bécsben lehetett volna sokkal rosszabbat — talán jobbat is —, Párisban nem lehetett sokkal jobbat — igaz, rosszabbat sem — csinálni. Ezért Metternich nélkül a bécsi kongresszust elképzelni képtelenség, — Lloyd George nélkül a párisit nagyon is könnyű; Metternich ható tényező: egyéniség a történelemben, — Lloyd George hatás jelző: színész, aki csak végszavakra vár...13 A történetfilozófus ekkép diadalmasan fogja kimutatni, hogy Nitti optikai csalódásban van, amidőn egyenlőnek látja a különbözőt — a kort — és különbözőnek az egyenlőt — a politikát (amely minden körülmények között a lehetőségek művészete). Mi mégis azt állítjuk, hogy Nittinek igaza van! Igaza van, nem történetfilozófiai, hanem ethikai álláspontján, amidőn a párisi békekonferencia munkáját erkölcstelennek ítéli és ezért ráolvassa a demokrácia „felelőtlen" politikusaira a legirgalmatlanabb felelősséget a történelem előtt. Lloyd George és társai éppoly mértékben felelősek azért, amit mondhatni az ő kezükkel írt be könyvébe a történelem, — mint amily mértékben felelősek Metternich és társai azért, amit maguk írtak be a történelem könyvébe. Éppoly mértékben felelősek, nem azért,, mintha éppoly mértékben volnának okai a történteknek, hanem azért, mert éppoly mértékben erkölcsi alanyok. Az ő fényeik szükségszerűek ugyan, nemcsak szubjektive, a lelki, — hanem objektíve, a történelmi összefüggés szempontjából is: ámde az objektív történelmi szükségszerűség éppoly kevéssé érinti a cselekvőnek egyéni felelősségét, mint a szubjektív lélektani szükségszerűség. 13 Ami azt az esetleg tehető ellenvetést illeti, hogy a fenti szembeállítás túlságosan éles és hogy a valóságban ily éles ellentétek nincsenek, azt felelhetjük, hogy a valóságban csakugyan nincsenek ily éles ellentétek, de a valóságban határok sincsenek. Ha tehát egyáltalában „történelmi korszakokéról beszélünk, már nem közvetlenül a valóságról, hanem történelemtudományi konstrukciókról, bizonyos fokig tetszőleges elhatárolásokról, röviden fogalmaktól van szó, amelyekben azt emeljük ki, amiben; egymástól jellegzetesen különböznek. V. ö. Rickert, Kulturwissenschaft und Naturwissenschaft. Magyar ford. 1923. 76. old.: „Valamely tárgy kultúrjelentősége . . . amennyiben a tárgy mint egész jön tekintetbe, nem azon alapul, ami annak más valóságokkal közös tulajdona, hanem éppen azon, ami a többiektől megkülönbözteti."