Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1923 / 1-4. szám - Felelősség és szükségszerűség 1. [r.]
387 hangsúlyozza1 és ha ezt az összefüggést némely indeterminista szabadságnak nevezi12 — ez a pusztán terminológiai eltérés voltakép nem ad okot a vitára, mint azt már Herbart világosan látta.3 Erre a szükségszerű összefüggésre alapítja a determinizmus a cselekvőnek egyéni felelősségét, azzal a tipikus gondolatmenettel, amelyet Schopenhauer a következő szavakban foglalt össze: „Van egy ténye a tudatnak... az az egészen világos és biztos érzés, hogy felelősek vagyunk azért, amit teszünk, hogy tetteink nekünk beszámíthatók; és ez az érzés azon a megingathatatlan belátásunkon nyugszik, hogy mi magunk vagyunk tetteink tettesei. Ennek a tudatnak következtében senkinek sem jut soha eszébe — annak sem, aki a... szükségességről, amellyel tetteink bekövetkeznek, tökéletesen meg van győződve —, hogy magatartásáért 1 V. ö. pl. D. Kume, Vizsgálódás az emberi értelemről. (Alexander ford.) 84. old.: „Cselekedetek ... ha nem a cselekvő személy jellemében, vagy hajlamában találják okukat, nem válhatnak becsületére, ha jók, sem szégyenére, ha rosszak." Schopenhauer, Werke (Brockhaus.) Bd. IV. II. Teil: Die beiden Grundprobleme der Ethik. S. 56.: „Die Notwendigkeit mit der die Motive . . . wirken, ist keine voraussetzunglose. Ihre Voraussetzung ist der angeborene individuelle Charakter . . . So ist jede Tat eines Menschen das notwendige Produkt seines Chrakters und des eingetretenen Motivs." Itt hivatkozhatunk Kantra is — akit mint „indeterministát" szokás emlegetni és pirongatni —, mert ő ebben a vonatkozásban fenntartás nélkül „determinista". (Az ő „indeterminizmusa" — mint később látni fogjuk — merőben más lapra tartozik.) V. ö. Kritik der reinen Vernunft. (Kehrbach.) S. 432.: „An einem Subjekte der Sinnenwelt (würden wir) erstlich einen empirischen Charakter habén, wodurch seine Handlungen, als Erscheinungen, durch und durch mit anderen Erscheinungen nach bestándigen Naturgesetzen im Zusammenhang standén." Sőt S. 439.: ,,. . . so sind alle Handlungen des Menschen in der Erscheinung aus seinem empirischen Charakter und den mitwirkenden Ursachen nach der Ordnung der Natúr bestimmt und wenn wir alle Erscheinungen seiner Willkür bis auf den Grund erforschen könnten, so würde es keine einzige menschliche Handlung gebén, die wir nicht mit Gewissheit vorhersagen und aus ihren vorhergehenden Bedingungen ajs notwendig erkennen könnten." Ennél többet egy „determinista" sem mondott. V. ö. Mill híres formulájával. A deductiv és inductiv logika rendszere. Akadémiai kiad. III. 325. old. — A determinizmus magyar irodalmából v. ö. idevágólag leginkább Pikler, A büntetőjog bölcselete, VII. kiadás, különösen 74. old.: „Ami az embert voltaképen mozgatja, az ő lelki természete." Pauer Imre Schopenhauernek a charakterre vonatkozó elméletét az „alap-charakterre", vagy „egyéni természetre" redukálja. V. ö. Az ethikai determinizmus elmélete (Akadémiai kiad.) 57., 30. old. - V ö. F. Jodl, Geschichte der Ethik als philosophischer Wissenschaft. (Seziéme édition.) p. 167.: ,.On appelle liberté le rapport du moi concret á l'acte qu'il accomplit." p. 126. skk.: „dire que l'áme se détermine sous Pinfluence de l'un quelconque de ses sentiments, c'est donc reconnaitre qu'elle se détermine elle-méme" . . . „La manifestation extérieure de cet état interné sera précisément ce qu'on appelle un acte libre" . . . „et l'acte sera d'autant plus libre que la série dynamique a laquelje il se rattache tendra davantage a s'identifier avec le moi fondamental." 3 V. ö. Henri Bergson, Essai sur les données immédiates de la conscience. Bd. II. 2. Aufl. S. 203.: „Determiniert ist jeder ausgebildete Charakter gerade durch seine Aktivitát, welche mit gutem Recht Freiheit heisst." Ezért helyesen jegyzi meg Windelband, hogy e tekintetben csak szóvita folyik az ellenfelek közt. V. ö. Über Willensfreiheit, 3. Aufl. S. 70. 25*