Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme

375 A kiegyezés a 48-as alkotmány alapelveit követte és a törvényhozás a zsidóság emancipációjával még jobban kiterjesztette a polgári jogokat Mi sem állta tehát útját annak, hogy a ninesetlenek a rohamosan fejlődő Budapestre tóduljanak, hogy itt az új állami berendezkedésekben s a megnyíló ipari és kereskedelmi lehetőségek terén, az egyenlőség, szabadság és testvériség megújult égisze alatt keressék boldogulásukat. Az elszegényedett nemesség tagjai az államhivatalok jobb pozicióit foglalják el, itt nyerve kárpótlást az alkotmány védelme körüli érdemeikért. A nemességnek vagyontalanabb, de ügyesebb, élelmesebb, műveltebb része — leginkább a Dunántúlról, a Felvidékről és Erdélyből jön fel és helyezkedik el a fővárosban, míg a vagyonosabb, kevésbbé ügyes és nehézkesebb alföldi otthon marad s a megyei és vidéki városi jobb pozíciókat foglalja el. Ezzel az elhelyezkedéssel csak még jobban meggyöngül a magyar középosztály eddigi decéntrális hatalmi helyzete s a vidék helyett a főváros az, amely, a most már jóval központibb helyzetű állami szervezetnél fogva is, átveszi a nemzet vezetését. A fővárosban egy új középosztály alakul ki, amelynek azonban csupán magját képezi a vidékről beszármazott vagy az államhatalomban való részvételre a főváros felé tendáló és itt időző régi magyarság. Mert tisztességet és tisztességtudást, tradíciókat, értelmességet hozott ugyan a fővárosba, ezekkel a magyar nemesi középosztály minden hanyatlása mellett, még mindig ékeskedett, de tanultságot és szorgalmat már jóval kevesebbet, pedig az új és kiszélesült állami gépezetnek ezekre is nagy szüksége volt. Ha tehát öröklött jogainál, hatalmi súlyánál fogva a régi magyarság elfoglalta is a jobb állami és társadalmi pozíciókat, nem tudta, de 48-as szabadelvű műveltségénél fogva nem is akarhatta megakadályozni, hogy az általa be nem töltött állami és társadalmi pozíciókba s ezzel együtt a fővárosba kialakuló új vezető középeránta engedelmes és hűséges; lelki tehetségekre nézve a tudományokra, művésze tekre s mesterségekre nézve alkalmatos." Az újfajta, már erősen kétfelé eső jellemvonásokat magába záró alföldi magyart viszont Arany János mutatja be legpregnánsabban „Magyar Misi" c. költeményében (Nagykörös, 1852). „Világlátni, tapasztalni messze nem megyén, Legföllebb a vásárokra, hogy tinót vegyen." „Esze is van neki annyi, mint akárkinek, Tanulhatott volna ő, de gondolá, minek?" — „Mint sebes tűz, a kezében munka úgy halad, De henyélni jobban szeret barna hűs alatt." „Katonának, háborúba menni vágya nincs, . De ha egyszer belekapott, bizony párja sincs." 'Máskülönben jámbor ember, a légynek se vét, De ne próbáld kissebbítni a becsületét." - „Agyonütne, ha elvennél tőle egy kovát. De egy szóért odaadja legszebbik lovát."