Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme

376 osztályba új elemek vehemens erővel be ne tóduljanak. A hivatalokban szükséges rendszeres, aprólékos munkára az abszolutizmus alatt és előtt Ausztriából beszüremkedett hivatalnok-elem ittragadt tagjai és a nemzetiségi vidékekről származók szívesen vállalkoznak és mert ők elvégzik azt a munkát, amit a kényelmesebb fajmagyar-elem igen sokszor elhárít, lassankint nélkülözhetetlenekké teszik magukat s a háttérből szívós kitartásukkal mindinkább kiemelkednek. A tekintélyesedő apák azután egymásután juttatják a jobb emelkedést és jobb társadalmi pozíciókat biztosító hivatalokba fiaikat, akik apáik hivatalnok erényeit, szívós kitartását már otthonról hozzák magukkal. Az eredmény az, hogy egypár évtized alatt a hivatali pályákon s megfelelően a társadalomban a régi magyarság lassankint elveszíti feltétlen vezető szerepét. A közéletnek mondhatni minden terén ugyanez történik. Mindenekelőtt maga a főváros, most már az egész országot vezető társadalmában azokat juttatja vezető szerephez, akik kifejezik a válrosi polgár érzelmeit, jellemét, gondolatvilágát. A magyar városi polgár érzései 1848-ban a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiben kulmináltak. Ez a gondolkodásmód azonban 1870 után összevegyül azzal a fokozottabb üzleti és kereskedelmi szellemmel, amely a város fejlődésével arányosan mind nagyobb mértékben jellemvonásává lesz a legtöbb nagyváros polgárságának. A nagyváros fejlődésével kapcsolatban ugyanis az ipar lassankint nagyiparrá lesz s mind merészebb vállalkozók kezébe koncentrálódik, az ipar terményeinek szétosztása pedig mind több közvetítőt és mind nagyobb pénzforgalmat, bankárt, tehát szintén kereskedőt kíván. Az ipar és kereskedelem egymásra utaltságánál fogva hajlandók vagyunk a két rokonfoglalkozásból fakadó jellemvonásokat összevegyíteni. A kereskedő ember jellemvonásai akkor domborodnak ki előttünk legélesebben, ha szembeállítjuk az iparos ember tulajdonságaival. Az iparos meggondoltabb, nyugodtabb természetű, lassankint igyekezik vagyonát felgyűjteni ós csekélyebb nyereséggel megelégszik. A kereskedőt viszont foglalkozása merész és élénk szelleművé teszi, mert árúit gyorsan kell forgatnia s a konjunktúrákat, a kedvező pillanatot rögtönösen kell kihasználnia. Ha szaktudása felületesebb is, de viszont a kereskedő látóköre nagyobb, mint az iparosé, mert sok mindennel kell üzletei megkötése közben foglalkoznia. A kereskedő tehát barátja minden modern találmánynak, eszmének s a tudomány vívmányainak is, nem csupán élénk érdeklődő szelleménél fogva, de mert belátja ezeknek reávonatkozó hasznosságát is. Amíg az iparos helyhez kötöttebb érzésű, a kereskedőt érdeklődésének nagyon is tág köre, sokszor messze tájakra kiterjedő üzleti, esetleg családi összeköttetései, nem csupán internacionalista hajlamúvá teszi, hanem egyenesen anacio-