Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Kjellén államelmélete

358 tudományi feladatot iparkodik megoldani; ez az ú. n. „Soziallehre des Staates".12 Problémái, minők a politikai párt, közvélemény, vallás, nemzet, osztály, társadalmi szervezetek (Verbandsleben und Staat), mélyen jelentőségük alá szorítva jelennek meg és nem a „Soziallehre"-ben; viszont itt jelenik meg egy már értékelő-normativ feladat: az „államcél tana". Ha mindez természetesen csak elrendezési ügyetlenség volna! Ha mindez nem vezetne a vizsgálódási anyag szüntelen kuszáltságára, nem kellene aggódva óvnunk tőle az államtani kutatást. A dolog azonban, látni fogjuk, sokkal súlyosabb. Mi sem természetesebb, mint az, hogy az állam nem kész alakulatként vizsgáltatik, hanem mint amelyet bizonyos irányelvek alapján fejleszteni kell. A Sollen problémája elháríthatatlan, ez a normatív probléma-kitűzés éppen az államnál a döntő kérdések közé tartozik. Ez a valóságtudományi programm után következik (mintegy államfejlesztéstan-ként, a név egyelőre mellékes). Az államélet normái „alkotmányos" szabályok (és egyéb állami normák, amennyiben az államélet nemcsak jogalkotásban és alkalmazásban áll). Azt várjuk tehát méltán az állam tudomány októl, hogy — valóságtudományi, elméleti feladatuk bevégzése után — normatív tételekkel az általános államjogtan13 keretében fognak foglalkozni, és íme, valóságtudományi témák lépnek elénk, t. i. az „állam elemei", már amennyiben megszokott dolog: csak a Föld és a népesség.14 Jellinek csak példa a legtöbb író zavarának jelzésére. Az államtan említett két feladata: a valóságtudományi és a normatív jellegű vizsgálódás egyaránt keverődött megoldásokban áll előttünk. Alapvető kérdés ennek a tényállásnak felismerése. A tudományelméleti zavar oly fajai jelentkeznek itt, amelyek egyaránt bénítok mindkét vizsgálódásra. Megvan, sajnos, másutt is, a közgazdaságtanban és -politikában is, de nem okoz oly kutatásbeli zavarokat, mint az államtanban. Ez a zavar, most már leszögezhetjük rövid terminológiai összefoglalásban, abban áll, hogy az államtudomány mindama részei, amelyek 1. valóságtudományiak, voltaképen csupán szemi-reálisztikusak maradnak; tökéletlen tény- és okozatmegállapítás a következménye általában; 2. oly tételek, amelyek normativok, iránytűzők, államfejlesztést szabályzók, ismét nem tudnak tisztán normatív síkon maradni, hanem oly zavaros vizsgálódás keretében jelennek meg, amelynek pszeudo-normativ jelleme van. 12 Alig. Staatslehre2, 1905. 123—368. 13 Jellinek, 371—797 lk. 14 Vannak írók, akik általában kétszer tárgyalják e kérdéseket. V. ö. pl. Mohi, Az államtudományok enciklopédiája [1859.J M. ford. 1866.