Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

Az első csoportba a törvények közül azokat sorozhatjuk, melyek a munkások és a munkaadó viszonyát szabályozzák és előbbieknek kedvezőbb munkafeltételeket biztosítanak.' Ide tartozik elsősorban a 8 órai munkaidőt megállapító 1918 dec. 18. törvény. A munkaidő napi 8 óránál több nem lehet. Nők és gyermekek 18 éven alul hetenként legfeljebb 44 órát dolgozhatnak, ennélfogva szombaton 12 órakor be kell fejezniök a heti munkát. A törvény minden üzemre és vállalatra vonatkozik, tehát az állam és községi vállalatokra, a monopolüzemekre, a nyilvános mulatók, a színházak és az újságok üzemeire is. Különböző okokból lehet meghoszszabbításra engedélyt kérni az illetékes politikai hatóságoktól. Kollektív szerződésekkel lehet a heti 48 órát a napi 8 helyett máskép is beosztani. Túlórákért a megállapított bérnek legalább 50%-át kell fizetni. A végrehajtó intézkedések a törvény élét elvették és zavarólag ható következményeit enyhítették, de a lényege változatlanul megmaradt. Egy törvény foglalkozik a gyermekmunkával (1918 dec. 19.), egy másik a nők és fiatalkorúak munkáját szabályozza (1919 május 14.). Megszüntették a munkások régi kívánsága szerint a munkakönyveket (1919 január 25.) és törvényesen biztosították a munkásoknak az évi 8—14 napos szabadságot, mely alatt teljes munkabért kapnak. Más törvények a munkások bizonyos csoportjainak helyzetét javították meg. Az otthon dolgozó munkások (Heimarbeiter) béreinek szabályozására — mivel ezek kollektív szerződést nem köthetnek — külön bizottságot állítottak fel (1918 dec. 19.), a pékek éjjeli munkáját megtiltották. A Hausgehilfengesetz (1920 dec. 26.) a házicselédek viszonyait szabályozza bér, koszt, lakás, nyugalmi idő, szabadság és felmondás tekintetében. Tíz évi szolgálat után kezdődő és a szolgálat tartama szerint növekedő végkielégítést állapítottak meg. Az alkalmazottak törvénye (Angestelltengesetz, 1921 máj. 11.) szabályozza a felmondási időt a szolgálat tartama szerint, megállapítja az igényt a végkielégítésre, ha a munkaadó oldja fel a szolgálati viszonyt; külön védelembe veszi a női alkalmazottakat terhesség és szülés esetében és megállapítja az évi szabadságra való igényt. Bécsben gyakran lehet látni a nyár folyamán bezárt üzleteket, melyek a személyzet szabadságolása miatt szüntetik be 2—3 hétre üzemüket. Egy más törvény csoport a munkásokat képviselő szervek megállapításával, illetőleg azok törvényessé tételével foglalkozik. Ezek közül legtovább megy a kapitalista társadalmi renddel szemben az újításban az üzemi tanácsokról szóló törvény, „Betriebsrategesetz" (1919 május 15.). Létrejöttét annak a szocializáló bizottságnak (Sozialisierungskommission) köszönheti, melyet Bauer Ottó vezetése alatt 1919 tavaszán küldött ki az osztrák nemzetgyűlés, hogy a munkásság közt terjedő szindikalista mozgalmat törvényes mederbe terelje. Ezen bizottság működése elé nem cse-