Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

346 kély és nem megokolatlan aggodalommal tekintettek az osztrák kapitalista körök. Miután azonban a komunizmus Magyarországon megbukott és kiderült az orosz példán, hogy a szovjetköztársasági államforma a munkásság helyzetén legfeljebb csak ronthat, a radikálizmus tért veszített a munkásságnál és a nagy garral megindult szocializáló törekvésnek egyéb nyoma nem maradt, mint az üzemi tanácsok megalkotása. Már a háború alatt választottak a munkások a nagyüzemekben képviseleteket a jóléti intézmények vezetésére. Mikor a munkaadóknak, hogy munkásaik dolgozóképességüket megtarthassák, munkáskonyhákról, továbbá élelmiszerek bevásárlásáról és szétosztásáról kellett gondoskodni, célszerű volt lehetővé tenni, hogy maguk a munkások ellenőrizzék az érdekükben történt intézkedéseket és megakadályozzanak esetleges visszaéléseket. Ezek a munkásképviseletek a háború utolsó évében éá* különösen az öszszeomlás utáni káoszban egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Az addig katonai ellenőrzés alatt álló üzemekben katonatanácsok és munkástanácsok alakultak, melyek különösen a bécsi Arzenálban, a steyri fegyvergyárban, a Bécsújhely körüli nagy katonai üzemekben és a stájer vasipar bizonyos üzemeiben egyre szaporodó túlkapásokra ragadtatták magukat. A már fennálló intézményt törvényesítni, hatáskörét megállapítani és a választási eljárást meghatározni volt hivatva az új törvény. E szerint minden üzemben, mely legalább 20 munkást és alkalmazottat foglalkoztat — a mezőgazdasági üzemek kivételével — tanács választandó, még pedig az 50-nél kevesebb választónál a többségi, ennél nagyobb üzemekben a proporcionális választási rendszer szerint közvetlen és titkos szavazással. Ha a választók száma 50 vagy ezen túl van, 3 tagból áll a tanács. Ötvenen felül minden 100 választónál eggyel több a tagok száma. Ezernél több választóval biró üzemekben minden 500 után választanak egy tagot. Az üzemi tanácsok hatáskörét megállapító rendelkezésekben kifejezésre jut az a körülmény, hogy a szakszervezeteknek sikerült a hatalmat megtartani és az új szervezetet magának alárendelni. Jogaik csak a munkásságot érintő kérdésekben vannak anélkül, hogy a munkaadó vállalkozási szabadságát korlátoznák. A bérkérdéseket, a legfontosabbat tehát a törvény továbbra is a szakszervezeteknek tartja fenn, bérszerződések kötésére csak akkor vannak feljogosítva, ha a szakszervezetek kötötte kollektívszerződés ezt megállapítja. A szakszervezet felsőségét kifejezésre juttatja az is, hogy tisztviselői és hivatalnokai az üzemtanácsba beválaszthatok és hogy az üzemi tanács pénzkezelését a szakszervezet vizsgálja felül. Nem engedi meg a törvény a tanács beavatkozását a munkaadó azon jogába, hogy munkásokat és alkalmazottakat elbocsásson, illetőleg felvegyen. Az elbocsátást megtámadhatják, ha az politikai okból történt az illetékes szervnél, az „Einigungs-