Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

344 A bevételek és kiadások évi átlaga fejenként K-ban 1912—1921. 1912 1913 1914 1915 1916 1917 1918 1919 1920 1921 A rendes bevételek szak* szervezeti célokra: 20-68 20"92 27"39 2075 1994 14-06 19-01 31-70 81*67 52M4 Rendkívüli bevételek szak* szervezeti célokra: 2'60 3'25 6"97 7"36 7'67 5'03 6'70 6 19 14'59 58'78 összesen: 23"28 24 17 34-36 28-11 27'61 19"09 25-11 37"89 96"26 579"92 Ebből kiadás segélyekre: 9"09 11 58 21'34 10-66 9"83 5"16 5"95 5"14 9"50 33-83 Egyéb szakszerv, célokra ; 12'32 12"64 19 88 17 54 11'92 11 58 16 81 21"87 57"98 377'41 összesen: 2141 24"22 4f22 28"20 26"75 16"71 2276 26'81 67'48 41174 Míg tehát a háború előtti években a szervezeti tagok csak annyit adóztak, amennyire a szervezeteknek szükségük volt, újabban nagyobb tartalék is gyűlt össze a szakszervezetek pénztáraiban, mivel több volt a bevétel, mint a kiadás. Ez a pártvagyon 1921 végén, mikor az osztrák korona aranyparitása körülbelül annyi volt, mint egy évvel utóbb a magyaré, 126,808.000, fejenként 210*05 koronára rúgott. 3. A szociális törvényhozás. Abban, hogy a nagyarányú szociáldemokrata szervezet egysége fennmaradt és az osztrák munkások közt a kommunizmus nem talált jelentékenyebb számú követőre, — még annyira sem, mint Németországban, hol kommunista elveket valló birodalmi képviselők is vannak, — nem csekély része van annak a nagyarányú szociális törvényhozásnak, mely az új köztársaságban a szociáldemokrácia kezdeményezésére a polgári pártok közreműködésével végbement. Ezen törvényhozás oroszlánrésze a legveszedelmesebb forradalmi időre esik 1919-re és 1920 elejére, mikor arról volt szó, hogy a háboriíból visszatért és az izgatóktól megdolgozott munkásságot megtartsák a fennálló gazdasági és társadalmi rend alapján. Megalkotása csaknem egészen Hanusch Ferdinánd nevéhez fűződik, ki a szociáldemokraták és keresztényszocialisták koaliciós kormányában a szociális igazgatás (soziale Verwaltung) minisztériumát vezette és mint a legnagyobb szakszervezetek egyikének titkára és a munkásmozgalmak egyik régi irányítója tájékozva volt a munkásság helyzetéről. A reformok mérsékletének, de különösen a forradalmi helyzet veszélyeinek tulajdonítható, hogy megalkotásuk a munkaadók nagyobb ellenkezése nélkül, a munkásokkal való egyetértésben ment végbe. A koaliciós minisztérium bukása óta, illetőleg mióta a szociáldemokraták nem vesznek részt a kormányban, a reformtörvényhozás legfeljebb a már hozott törvények módosítására és végrehajtó intézkedésekre terjed ki. Az egész törvényhozást jellemzi, hogy nem egységes rendszeres reformgondolatnak, hanem a munkások több régi kívánságának megvalósítója. Nem egy helyen látszik meg rajta, hogy gyorsan, politikai szükségből alkották meg.