Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

31 Ezek az adatok, mint említettem, inkább arra szolgálnak, hogy bepillantsunk a gyermekek lelki világába, s különösen a megokolások által válnak érdekesekké. Arra a kérdésre: miért választja ezt a pályát, nagyon gyakori ez a felelet: mert a papám is az, mert a bátyám is az, mert a mama mondta. Az ily feleletek azt mutatják, hogy a gyermek nagyrészt a szülők, rokonok és környezet hatása alatt választ. A környezet hatását mutatja az is, hogy sem földműves, sem kertész nem akar egyetlenegy tanuló sem lenni. Nem mélyedek el e feleletek analizálásába, csak azt akarom még általánosságban kiemelni, hogy már ezen a fokon is a fölfelé törekvés mutatkozik, az a jelenség, melyet társadalmi kapillaritásnak neveznek. Igyekeznek minél magasabbra jutni a társadalmi osztályok létráján. A pályaválasztásnak természetesen úgy kell történnie, hogy a társadalom és az egyén szempontjai egyaránt figyelembe vétessenek. \ pályaválasztás e szerint nem pusztán az egyén magánügye, hanem a társadalomnak is ügye, mert hiszen oly társdalomban, hol a különböző pályákra, nem kellő módon vannak elosztva a társadalom tagjai, az egyén boldogulása is meg van nehezítve, de a társadalom a maga feladatának végzésére vagy nem rendelkezik a kellő munkaerővel, vagy egyes ágakban olv fölösleg keletkezik, mely az egész társadalomnak terhére van, s kényszeríti a fölöslegeseket, hogy más munkaterületre menjenek át, ami mindig nagynehézségekkel van egybekötve. A pályaválasztás szabályozása nagy nemzeti feladat, melyet már Plató is látott a maga Államában, s igyekezett a maga módja szerint megoldani. A pályaválasztás kérdésének szervezése tehát a nemzeti organizáció •eisőrendű föladata. Jól szervezett államban mindenki a maga helyén van. Mindenki azt a föladatot teljesíti, mely neki való s melyet a nemzet boldogulása szempontjából teljesítenie kell. Németországban néhány év óta két jelszó uraikodik. Egyik: „Frei Bahn dem Tüchtigen!" Szabad utat a tehetségnek! A tehetségek fölkarolása (Aufstieg der Begabten) az egyik nagy föladat, melynek szolgálatába állt a pszichológia és pedagógia egyaránt. A másik jelszó: „Der rechte Mann am rechten Ort!" Mindenki a maga helyén! Ez főkép a szervezés kérdése, melynek azt kell elősegítenie, hogy mindenki azt a munkát végezze, amely neki való. A pályaválasztás kérdése így nemcsak társadalmi kérdés, nemcsak a nemzetgazdaságtan kérdése, hanem orvosi, pszichológiai és pedagógiai kérdés is. Csak e különböző tudományok harmonikus összemüködése segítségevei lehet a kérdést helyesen megoldani, s a pályaválasztási tanácsadást jól megszervezni. A pályaválasztást elsősorban gazdasági szempontok irányítják ugyan, az emberek aszerint választanak pályát, hogy milyen jövedelmet biztosít. Egy német kutató, Rudolf Schtilze is azt állítja, hogy különösen újabban, a pályák jövedelmezősége az a szempont, mely a választásnál döntő. De mindamellett nagyon erős az egyéni hajlam is. Hiába magyarázzuk néha az ifjúnak, hogy ez va«y az a pálya teljesen kilátástalan, nemcsak meggazdagodni nem lehet, hanem méjr megélni sem. Ellenállhatatlan vágy vonzza cyyiket-másikat a kedvelt pálya felé.