Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

A PÁLYAVÁLASZTÁS ÉS A TEHETSÉGVIZSGÁLATOK. pályaválasztásnak természetszerűleg azon az elven kellene alapulnia, hogy mindenki azt a pályát válassza, amelyre tehetsége van, s amely J »• ennélfogva az ő igazi hivatása. Ám ha kissé vizsgálódunk, s körültekintünk a magunk szűkebb környezetében, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb esetben nem ez a szempont a döntő a pályaválasztásban, sőt szinte a ritkább esetek közé tartozik, hogy ez a szempont érvényesüljön. A rendkívüli tehetségeknél s különösen az u. n. speciális tehetségeknél, melyek legkönnyebben fölismerhetők, s legkorábban nyilvánulnak, mint pl. zenei tehetség, rajztehetség stb. szokott ez a szempont a döntő lenni. Más esetekben azonban a szülők kívánsága, s ezzel kapcsolatban legtöbbször a gazdasági szempont érvényesül. A szülők ugyan elég gyakran kérdezik azt is, hogy a fiúnak vagy leánynak mihez van kedve, de ha a gyermeknek nem ahhoz van kedve, amit a szülők óhajtanak, akkor a szülők igyekeznek a gyermek téves fölfogását helyesebb, azaz az ő nézetüknek megfelelő irányba terelni. Ám a gyermekek kedve, vagy hajlama sem lehet irányadó a pályaválasztás kérdésében. Nagyon helyesen mondja Eötvös József báró Gondolatai közt: „A hajlam még nem tehetség." A legnagyobb boldogságtalanság forrása az szokott lenni, ha a hajlamok és vágyak nincsenek arányban a tehetségekkel. Nagy emberek életéből tudjuk, milyen más volt néha ifjúkori hajlamuk, mint amire igazán hivatva voltak. Nem is akarták elhinni, hogy arra a pályára nem volt igazi tehetségük. így Petőfi sokáig színész akart lenni, holott nem volt tehetsége hozzá. Nyilván az irodalom szeretete tévesztette őt meg. Arany is próbálkozik a színi pályán, majd szobrász akar lenni. Jókai festő szeretett volna lenni. De a mindennapi élet szürke embereinél is sokszor tapasztalhatjuk azt. Még későbbi felnőtt korukban is szeretnének pályát változtatni épen a kedv és hajlamuk alapján. Tudjuk, hogy a kis gyermek ilyen kedve és hajlama nem jelent sokat, hiszen változik is. A kis fiú kocsis vagy tűzoltó szeretne lenni, később katona, majd Robinson, s még később gépész, s végül talán orvos lesz. A pályák iránti kedv és hajlam sok tényező hatása alatt alakul ki, s ez a kérdés még nagyon rászorul a beható vizsgálatra. A fővárosi Pedagógiai Szeminárium pedagógiai laboratóriuma vezetésem alatt 1916-ban 1100 népiskolai tanulót vizsgált meg. A kérdés az volt: mi szeretnél lenni, s miért? A munkában 29 tanítónő és tanító volt segítsé-