Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése
14 képest 19-5 %-os. Látjuk tehát, hogy nálunk a Születési arány nagyobb mértékben csökkent, mint a milyen mértéket a hiányzó férfiak száma indokolt volna. E mellett nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy a háború befejeztével rendkívül nagy számban jöttek létre új házasságok, amelyeknek a következő évek születési számait nagyobb mértékben kellett volna felemelniök. A háborús államok közül egyben sem szökött fel a háborút követő években a házasságkötések száma olyan erősen, mint épen Csonka-Magyarországon s mégis a születések száma még a normális arányban sem következett be. Ennek igaz, részben az az oka, hogy a proletárdiktatúra alatt nagy számban létrejött házasságok jórészt csak meglévő házastársi viszonyoknak az akkori gyorsított eljárás szerint való törvényesítései voltak s így nem tekinthetők új házasságoknak. De még ha nem szökött volna is fel a háború után a házasságkötések száma, akkor is a meglévő házasságokban a férjek tömeges és egyidejű visszatérése folytán nagyobb szaporulatot lehetett volna várni a háborút követő években, de a születéseknek ez a várt fellendülése nálunk, sajnos, nem következett be. Még a legyőzött és gazdaságilag annyira lenyűgözött Németországban is majdnem eléri már 1920-ban a születések aránya az utolsó békeévét. 1914-ben 26-8 volt Németországban a születési arány ezer lélekre s 1920-ban a háborús mélypontok után újra felmegy 26-2-re. NagyBritanniában még kedvezőbb a helyzet: 1914-ben 23-9 volt a születési arány, 1920-ban még magasabb is: 25-4, pedig ott nem is volt annyi pótolni való, mint például nálunk, mert Nagy-Britannia okos népességi politikájával elérte azt, hogy még a legrosszabb háborús évben is csak 23 %-kal csökkent születéseinek a száma, míg nálunk a csökkenés a legrosszabb évben 56 %-ot tett. Legkedvezőbbnek mutatkozik a háború utáni születési arány a békeévekhez képest Franciaországban, ahol tudvalevőleg már a háború előtt is nagyon kevés gyermek született. Franciaország születési arányszáma 1914-ben 18-0 volt.' 1920-ban pedig felment 20*7-re, miután a háborús évek egyikében 10 alá sülyedt. A nagy nyugati államok a háború után a népesedés terén bizonyos fel lendülést mutatnak, mely még a háború előtti évekét is meghaladja, Magyarország ellenben itt is lemarad a népek versenyében. Igaz, hogy születési aránya most is magasabb, mint a nagy nyugati államoké, de a békeévekhez képest mutat nagy visszaesést. Ugy látszik, hogy a születések számának korlátozása, az egy- és kétgyermekrendszer, amely nálunk is folytonosan terjedt már a háború előtt is, a háború elvesztésével és az ország eldarabolásával ránk szakadt nyomorúság és lelki depresszió hatása alatt még nagyobb méreteket öltött. A folyton fokozódó drágaság, a megélhetési viszonyok állandó rosszabbodása lehetetlen, hogy nyomot ne hagyjanak népesedésünkön. Azok az osztályok, amelyeket a drágaság sujt, azért korlátozzák a gyermekszületést, mert a gyermekeket nem tudják felnevelni, viszont azok az osztályok, amelyeket a drágaság nem érint, sőt amelyeket éppen a javaknak ez a hihetetlen áremelkedése soha nem remélt vagyonhoz és jövedelemhez juttat, mint a termelők és kereskedők nagy része, igényeik hirtelen megnövekedése és részben erkölcsi érzékük lazulása folytán is térnek át az egy- és kétgyermekrendszerre, vagy legalább is korlátozzák a további gyermekáldást. Itt tehát egy igen veszedelmes bajjal állunk szemben, amely ha elhatalmasodik, alapjában megrendült néperőnk regenerálódásának lehetőségét is kétségessé'teszi.